Az általános iskolában szerintem jó tanáraim voltak. Mindenesetre nem riasztottak el a tantárgyak tanulásától, sőt majdnem mindegyik tantárgyat szerettem. Van erről néhány történetem.
A kémia tanárunk igazgatóhelyettes volt és sokat kísérleteztünk az óráján. Sajnos nem emlékszem a nevére, de mindig fehér köpeny volt rajta. egyszer megcsinálta, hogy nitroglicerint készített és azt kicseppentette az iskola folyosójára a tanári elé. A tanárnők a magas sarkú cipőben ráléptek és az pedig durrogott. Lehet, hogy ez csak legenda, de a pasi rendes, bár szigorú is volt. Egyszer az egyik osztálytársunk un. "tüsszentőport" hozott be. Fogalmam sincs, hogy mi volt az, de az orrunkba kellett dugni és irritálta a nyálkahártyánkat. Én is kipróbáltam és hamarosan taknyom nyálam egybefolyt és folyamatosan tüsszögtem. Kémia óra következett és mi csak tüsszögtünk. Úgy emlékszem, hogy nem lett semmi következménye, csak kiküldtek minket a mosdóba, hogy mossuk ki a képünket. Jó vicc volt.
A fizika tanárunk is mestere volt a a tárgyának és gyakran kísérletezett. Rájöttem, hogy a fizika tanulásának a legjobb módja, hogyha az ember kipróbálja a dolgokat. Jól tudtam a fizikát mindig is. Egyszer az elektromos árammal végzett kísérletet, amikor véletlenül összefogta a plusz és a mínusz banándugókat és a kezén átfutott a 220 V. Megcsapta. Talán elvágódott, elugrott, de mindenesetre nagyon megjjjedt. Mi gyerekek csak néztünk és éreztük, hogy most valami komoly dolog történt. Nem volt vicces. Mindenesetre a következő órára már megint bejött és örök életre szóló tanulságot értettem meg. Az áram nem gyerekjáték és óvatosan kell bánni vele!
Földrajz tanárunkat Rostás P-nénak hívták. Ő tanított meg minket a szögedi Ő-ző tájszólás alapjaira. Ennek később egyszer-kétszer hasznát is vettem. Egyébként látszólag véresszájú kommunista volt. A földrajzot jól megtanította nekünk. Érdekeltek a más világok és országok. A gazdasági földrajz nem annyira, de azért nagyjából azt is tudom.
A történelmet a 5021. sz. Szőnyi Márton Úttörőcsapat akkori vezetője tanította nekünk. A történelem óráink a szertára melletti teremben voltak a földszinten. Többektől hallottuk, hogy iszákos volt. Azt nem tudom, de egyszer bementem a szertárba valamiért és egy kis asztalon a kávéfőző mögött egy talán fából készült tábla volt - gondolom, hogy a kifröccsenő kávé ne fogja össze a falat és a tábla mögött egy pálinkás üveget is láttam félig tele. Innen megerősítést nyert számomra, hogy iszákos. A haját kontyban hordta és általában magas sarkú cipőben volt. A történelmet jól tanította, így nem volt különösebb bajom vele. Lehet, hogy nem is volt iszákos.
A matematika tanárunk nevére sajnos nem emlékszem, de arra igen, hogy gyakorlatilag mindig kitűnő voltam matematikából és a gimiben is megálltam a helyemet. Jó tanár volt, megtanított sok olyan dologra is minket, aminek később hasznát vettem.
Talán a magyar tanárom tett rám a legnagyobb hatást. Abody Béla 70-es évek egyik közismert esztétája, irodalmára volt. A TV-ben is láttuk szerepelni. A felesége kiváló humorú, és elsősorban irodalmat tanító kitűnő tanár volt. Azon lívül, hogy irodalmat tanított, megismertette velünk a különböző korok művészetének alapjait. Sok szerepe volt abban, hogy irodalmat értő és olvasó ember voltam.
Utoljára még megemlítem a rajzot tanító tanáromat, aki egy igazi festőművész volt, de valójában nem volt túl híres. Kicsit bohém, kicsit ilyen, kicsit olyan, de megtanított minket a rajzolás, a festészet néhány alapvető fogására, persze több-kevesebb sikerrel.
Énekóráink is voltak. Az énektanárunk felső tagozatban kiderítette, hogy jó hallásom van és ezért egy pár hónapig jártam énekkarba is, de aztán meguntam. A dalok sem voltak a szívem csücskei. Egy idő múlva elkezdtem mutálni és az énekesi pályafutásom félbemaradt (majd jó pár évvel később folytatódott).