Nem voltam egyszerű gyerek. Alsó tagozatos koromban kicsit elgondolkodó és okos gyerek voltam - ahogyan emlékszem rá. Felső tagozatban is jó voltam szinte minden tantárgyból, és majdnem kitűnően tanultam, bár életemben csak egyszer voltam kitűnő, harmadikban, aztán soha többé. Nem voltam verekedős gyerek, de azért nem hagytam magamat, ha éppen arra került a sor.
Egyszer az iskolából kijöttünk és mint afféle kiskamaszok lökdösődtünk. Sz.M. meglökött én pedig a füvet szegélyező karók egyikére ráestem és elkezdett vérezni a lábam. Felbőszültem és mérgemben hazáig kergettem M-et, mert tudta, hogyha elkapom, akkor nagyon megverem. M gyorsabb volt egy kicsivel nálam, bár én sem voltam rövid távon sohasem lassú, de azért nem értem utol. Persze másnapra elmúlt a haragom.
Talán hetedikes lehettem, amikor hirtelen megerősödtem. A kortársaim között korábban a tornasor végén álltam, de ekkor egy kissé előrébb kerültem. Mivel nagyon sokat fociztam, sportoltam, ezért erősebb voltam, mint sok osztálytársam. Ahogyan az szokott lenni, mi fiúk egymással verekedtünk, de csak játékból. Ahogyan megerősödtem a táraimhoz képest észrevettem, hogy a nálam egy fejjel nagyobb fiúkkal is tudok mit kezdeni.
A játszótéren egyszer összeakadtam nyolcadikos fiúkkal, akik elvették vagy el akarták venni a játékomat (labdámat?) és persze ment a sértegetés és egymás lökdösése. Mikor az egyik gyerek elkezdett igazán szidni, és talán egy pofont is adott, ami fájt, dühbe gurultam és nekimentem a nálam egy fejjel magasabb srácnak, akit a támadás váratlanul ért és a nyakát elkapva földre vittem őt. Amikor már a hasán ültem, nem tudtam, hogy mit csináljak vele, mert nem tudtam, hogyan kell megverni, ezért azt mondtam neki, hogy győztem. Fickándozott, de nem engedtem el. Aztán felálltam, mert számomra ennyi elég volt. Sajnos amikor elengedtem tovább szekált és akkor már nem tudtam győzni.
Egyszer az osztályteremben éppen az egymás elgáncsolása és lökdösése folyt a fiúk között, amikor kitaláltam, hogy a nálam egy fejjel nagyobb S.A.-t elgáncsolom. Ő észrevette a cselt és mivel nálam magasabb volt, azt gondolta, hogy most móresre tanít, de én felugrottam és elkaptam a nyakát, ahogyan azt korábban egy birkózólecke során tanultam. A csavarástól földre estünk, én felül ő pedig alul. A lába a keze alá került és ráestünk. Sajnos eltört a kezében egy csont. Persze volt nagy üvöltés és kiabálás. A tanárnő berontott és persze mentők, stb...
Hiába mondtam, hogy csak játszottunk, de megkaptam érte másnap az igazgatói vagy igazgatóhelyettesi intőmet - erre már nem emlékszem. Soha többet nem okoztam kárt másban.
Ez az agresszivitás aztán 9. osztályos koromra lényegében elmúlt, a növekedésben is megálltam, 170 cm magas lettem és annyi is maradtam.