Már elsős koromban kitűntem abban, hogy tudtam számolni és viszonylag folyékonyan olvasni, mert óvodás koromban már nem csak nekem olvastak fel, hanem én is olvastam lefekvés előtt meséket. Engem mindig minden tantárgy érdekelt. Ez a tulajdonságom megmaradt középiskolás korom végéig. Harmadikos koromban félévig 4,7-4,9-es átlagom volt, mert mindenből kiválóan szerepeltem, de az írásom szimplán ronda volt. Köszönhető a balkezességemnek - elkentem az írást - és talán a ifjúságomnak is. Ezen az év végén azonban valamilyen isteni sugallatra ötöst adott a tantestület minden tagja, még az írást tanító tanár úr is - gondolom rábeszélésre. Így lettem kitűnő. Soha többet nem volt kitűnő a bizonyítványom, mert mindig volt egy-egy olyan tantárgy, amit annyira nem tudtam, vagy nem akartam tanulni. Ilyen volt az orosz nyelv, amelyet tulajdonképpen 5. osztályos koromban kiválóan tudtam, de ez nyolcadikra leromlott hármas-négyes szintre, vagy még lejjebb. Hiába, nem volt nyelvérzékem.
A matematika, fizika, kémia könnyen ment, a testnevelés persze, hogy jól ment, a magyart élveztem és mivel olvasott voltam, ezért tudtam is helyesen írni. A történelem érdekelt, mert olvastam történelmi tárgyú könyveket is. A földrajz a távoli világok miatt érdekelt, az énekhez volt tehetségem, ami később ki is bontakozott.
Ilyen módon nyolcadikos koromban felvételiztem a József Attila Gimnáziumba és egyből fel is vettek.