Megismerkedés Baksival.
Baksival egy általános iskolába jártunk, de ekkor még csak láttuk egymást, de nem barátkoztunk. Egy utcában laktunk. Baksi a Kaffka Margit gimnáziumba járt én pedig a József Attilába, egy házzal odébb. Éveken keresztül előfordult, hogy ugyanazon a buszon utaztunk iskolába. egyszer egy LP-vel a hóna alatt láttam iskolába menni. Megszólítottam és innen legalább 10 éven keresztül nagyon jóban voltunk. Baksit azért kedveltem, mert a dolgoknak mindig meglátta a fonákját és mindig tudott olyan meghökkentő szempontokat mondani számomra, ami alapvetően más megvilágításba helyezte azokat. Egyébként kissé rendetlen és szétszórt volt a hétköznapokban, de a lakásukban pedáns rend uralkodott az anyukájának köszönhetően, aki vas szigorral őrködött a rend felett. Sajnos Baksinak az édesapja egyetemista korunkban elhunyt korán és ennek következtében a család élete felborult. Baksinak az egyetem befejezése után lett gyorsan egy felesége és gyereke, de szinte azonnal szét is költöztek, el is váltak, majd Baksi életében egy majd húsz évig tartó depressziós időszak kezdődött. Ami alatt minden korábbi kapcsolatunk megszűnt és ma már azt mondhatom, hogyha két-három évente összefutunk, akkor már sok mondanivalónk nincsen egymásnak.
Ma is becsülöm és úgy gondolom, hogy barátsága sokat adott nekem, de azt remélem, hogy ez kölcsönös volt.
Baksin keresztül egy Kaffkás társaságba is bekerültem, amelynek szokásai némileg mások voltak a Jóskásokétól és ez által az én világlátásom is különbözött korábbi barátaimétól.
Ebben a társaságban volt egy lány, R.Á. aki ebben a korban (állítólag) sokaknak megvolt (állítólag), de valószínűleg ez nagy részben duma és hencegés volt. De nem ez a lényeg. Egy időben hozzájuk jártunk fel délutánonként és sok-sok beszélgetés, szórakozásban volt részünk és egy időben tőle indultunk délután - ma úgy mondanánk bulizni. Örökre belém vésődött kép, amikor egy időben az apukájának olyan lumbágója volt, hogy az ágyon háton feküdt és egy szék volt a lába alatt, mert csak így tudott megmaradni. Volt egy közös haverunk P, aki sajnos fiatalon, kb. 22 éves korában rákban vagy valami más betegségben elhunyt. Már 18-19 évesen ősz volt a haja és nem tudtak rajta segíteni, pedig értelmes, jó kiállású srác volt. Ezzel a társasággal néha elmentünk Pista Néni Sörözőjébe és hát züllöttünk is egy kissé.
Ott tanultam meg, hogy mi a matróz fröccs: Egy korsó sörbe egy rumot teszünk. Kettő-három ilyentől az ember beállt, mint a déli forgalom. Nem túl sokszor mentem én ide, mert azért nem voltam nagy piás. Emlékszem azért egyszer egy ilyen este után mentem haza és nem voltam teljesen józan. Azt hiszem szüleim tudták, hogy mulatozni voltam, mert a cigiszagtól bűzlött a ruhám, tehát kocsmaszagom volt, de látták, hogy mindig hazaérek, ezért annyira nem aggódtak. Egyébként abban az időben főleg a fiúk nem kerültek túlságosan gyakran bajba..