Utálom a fogorvost. Mindig bajom volt velük. Általános iskolában rettegtem a fogorvosoktól. A Váli utcai általános iskola aljában volt egy gyermekfogászat és minden évben elvittek minket oda. Amikor meghallottam, hogy a következő út mikor lesz, megpróbáltam mindent, hogy ne kelljen mennem, ami néha sikerült, néha nem. A fogászat meglátogatása során 25-30 gyerek várakozott, ezért kínzó volt a várakozás és a fogászattal összekötődött a fejemben a félelem. Még talán ötödikes voltam, amikor sikerült beülnöm a fogorvosi székbe. A fogorvosi fúró berendezés régi ócskaság volt és a kezelés, ami talán egy fog betömése volt csak nagyon fájt. A fogorvos is egy meglehetősen idős ember volt - gyerek szemmel mindenképpen, talán unta is a dolgot, talán oda sem figyelt. Talán a kezelés még nem volt készen, talán igen, már nem emlékszem, de egyszer csak a kanapén ébredtem. Elájultam, talán be is pisiltem.
Ettől kezdve minden évben a fogorvoshoz menve elájultam nála, sokszor már akkor, amikor bementem a rendelőbe.
Középiskolás koromban nem is mentem fogorvoshoz négy évig, ami tekintettel arra, hogy eléggé rosszak voltak a fogaim romlást okozott a számban. Egyetemista koromban is megpróbálkoztam ezzel, de nem sikerült. Egyszer csak már nem lehetett tovább halasztani, ezért kerestem egy olyan fogdokit, aki képes úgy kezelni, hogy az ne okozzon fájdalmat. Talán harmad éves egyetemista lehettem, amikor a belvárosban elmentem egy magán fogorvoshoz. Idős ember volt, fizetni kellett, de ajánlották, hogy jól dolgozik. Az egyik első fogamat kellett gyökér kezelnie. amikor elmentem hozzá elmondtam az ájulós sztorit. Azt válaszolta, hogy semmi gond, ha érzem, hogy gáz van, akkor jelezzek. A gyökérkezelés kegyetlen volt és több alkalommal is kimásztam a székből, de azért végére értünk. Később vissza kellett menni az ideiglenes tömés kicserélésére, de az nem sikerült, mert begyulladt az ínyem. Végül mégis gyökér kezelte, de sajnos olyan színű tömést rakott bele, hogy később elszíneződött a fogam.
Talán 3-4 év múlva kiderült, hogy újból kell kezelni ezt a fogamat. Az első pozitív élményem huszonévesen volt ezen a téren. Egy közös ismerős által ajánlott jazz zongorista fogorvossal hozott össze a jó sors, aki a Szentkirályi utcában lévő ügyeleten dolgozott, ezen kívül volt magánrendelője is. Ő bevált. A rendelőiben mindenhol jó fúrók voltak és gond nélkül bevágott nekem egy érzéstelenítőt kezelés előtt így a rémes hangon kívül nem éreztem semmit. Ennek nyomán már volt merszem elmenni hozzá és a fogaim elkezdtek rendben lévők lenni. Később egy koronát is rakott a fogamra.
Sajnos harminc éves korom után egyszer kivésték az arcomból egy gyulladás darabjait. Ekkor úgy jöttem ki a rendelőből, hogy a hátam csurom víz volt.
Pár évvel később tanítottam és egy nap egy kiszáradt gyulai kolbászt akartam elrágni, de a fogamon lévő korona eltört. Mivel este szülői értekezlet volt, ezért ez problémát okozott. Hála istennek a kezemben maradt a törött darab. Délután felhívtam a dokit, hogy mi a helyzet. Azt mondta, hogy menjek be a Szentkirályiba és ha ott vagyok, akkor kopogjak be. Bementem és bekopogtam. Kijött az asszisztens, hogy ki vagyok és mit akarok. Kikiabált a doki, hogy a betege vagyok, amire beengedett. Mondtam, hogy itt a darab. Azt mondta, hogy semmi gáz. Öt perc alatt visszaragasztotta, de azért mondta, hogy majd rendesen meg kell csinálni.
Később a belváros közepébe költözött és a 2000-es évek közepére nagyon drága lett.
Sokáig nem okoztak gondot a fogaim, de 2015-ben úgy döntöttem, hogy ideje egy kicsit rendbe tenni őket. Elmentem egy ajánlott fiatal doki magánrendelőjébe. Előadtam a problémámat és azt kértem, hogy nézze meg a fogaimat, a szájszagomat stb... Fogkőleszedés és két híd, továbbá a korább gyökértömés: szumma 360 ezer Ft lesz. Sziszegtem, de azt mondtam, hogy oké.
Egy órán keresztül hallottam a fúrót a fejemben. Ekkor úgy döntöttem, hogy a fogorvos tulajdonképpen egy kőműves, a fogkőleszedés pedig annak a műveletnek felel meg, amikor a szakik leverik a vakolatot. Ez kínzás volt, bár a fogdoki bekent érzéstelenítő maszlaggal, tehát elvileg nem kellett volna fájnia.
A héten elmentem az első korona feltételére. Első lépéskét fogdoki belémnyomott egy érzéstelenítőt, amivel a kérdéses rész jól elzsibbadt. Mikor elkezdett dolgozni rajtam - majd másfél óráig tartott a menet - szorítottam a karfát. De nem fájt! Igaz az érzés olyan volt, mint amikor a szomszéd lakásfelújítást végez és éppen vési a falat. A fájdalom annyira nem volt jellemző, hogy egy idő múlva elálmosodtam. Arcomba világított a lámpa, a doki háton fekve vacakolt a számban, a vízszívó olyan erősen szívta a vizet, hogy vákum volt a számban. Lesz egy korona, másképpen pedig koronás fő leszek.
A kezelés végén a teljes összeg felét ki kellett pengetnem. Később már rutinosan mentem a koronapróbára és a másik felét is kinyögtem.
Maradjunk annyiban, hogy egy pedagógus főatyaúristen, istenkirály is töredékét keresi egy fogorvosnak.
Rossz pályát választottam.