1990. Érd

1989 Karácsonya előtt megszületett Dani és én mialatt Adi bent volt a kórházban izgatottan lestem, hogy mi történik Romániában. Romániában lőttek és egyébként élőben mutatták, amikor a Caucescu házaspárt kivégezték és vége lett a rezsimnek. Persze lett egy másik rezsim...

Fél év múlva nyár előtt azon tanakodtunk, hogy vajon hol tudnánk nyaralni és egyáltalán tudnánk-e nyaralni valahol. Ági - csoporttársam az egyetemen - felajánlotta, hogy ha akarunk költözzünk ki a városi legfelső emeleti fullasztó hőségű lakásunkból csecsemőstül Érdre a frisssen felépült házukba, amelynek építésében valamennyire én is benne voltam. Meg kell mondanom, hogy akkor még szinte "gyerekként" kapva kaptam az alkalmon és mivel mi voltunk pár évvel korábban Ágiék nászútján is a közös sátorban, ezért nem gondoltam, hogy rossz dolog lenne. Kint töltöttük a nyarat Érden, Ágiék majdnem kész  házában. Mindenesetre lehetett lakni benne.

A nyár eléggé egyhangúan telt, mivel egy fél éves csecsemővel a nyár mindig egyhangúan telik. Etetés, büfiztetés, kaki, pisi, pelenka - nagyjából ezek az általános és minden nap többször visszatérő programok.

Az egyhangúságot többször megszakította az, hogy Érdre kijött több haverunk, akik abban az időben haverok voltak. Ilyen volt Joci, a Néma, Tampi vagy K.R (Kurva Román). De volt kint Baksi és az én akkori barátaimnak is egy része. A hétköznapokat megszakította egy-egy sörözés a barátokkal és a haverokkal.

Erre a nyárra már Romániában a vészhelyzet elcsitult és normalizálódtak a viszonyok, legalábbis már nem lőttek a segélyszállítmányokra, ezért július végén, augusztus elején elhatároztuk, hogy egy hosszú hétvégére átmegyünk Romániába. Tampi Toyotájával mentünk négyen. Tampi vezetett, K.R mondta az utat, hátul Zoli és én ittuk a söröket.

Ez a három napos út örökre bevésődött a tudatomba. A határon átkelni akkor éppen nem volt probléma. Elmentünk Kolozsvárra K.R. szüleinek a lakására, akik nem tudom, hogy hol voltak, de nem voltak otthon. Utána elmentünk Szovátára és még vagy két városba és végül már nem emlékszem, hogy estére hol aludtunk, de Székelyföldön valamelyik városban egy lakótelepen a harmadik emeleten egy lakásban, a konyhában a földön egy matracon. Mivel egész nap söröztünk, ezért valójában nem okozott problémát a bárhol alvás. Másnap reggel megkaptuk a hegyi házhoz való kulcsot és elindultunk a hegyekbe. A cél Székelyföld kellős közepén lévő Varság falu mellett a mezőn lévő kulcsos, hegyi rönkház volt és ott akartunk tölteni egy pár napot.

Pár óra múlva odaértünk és a kocsitól az utolsó kilométereket gyalog tettük meg a mezőn át.