Hogyan nyerjünk? Minden teniszezőnek az a célja, hogy ha mérkőzést játszik, akkor nyerjen. Azt szokták mondani a teniszezők, hogy a saját játékomat játszom, akkor jó lesz a mérkőzés. Mit jelent ez és mikor, hogyan érdemes a saját játékomat játszani? Az alábbi oldalon feltételezem, hogy nincsenek technikai nehézségek. Néhány játékelem a nyeréshez.
A meccs előtti bemelegítésen fel kell mérni a másik játékos erőnlétét, technikai tudását és az első néhány game után lehet játékelemeket választani, vagy cserélni.
Tartsuk a labdát játékban
Teniszmérkőzéseken gyakori, hogy a játékosok beállnak egy-egy oldalra és hosszú kereszteket ütnek egymásnak. A profi teniszezők gyorsabban játszanak, mint az amatőrök és biztonsági játékot játszanak, tehát számukra a lényeg az, hogy addig tartsák a labdát játékban, amíg a másik nem ront. Általában az amatőrök a harmadik-negyedik labdaváltás után elvesztik magabiztosságukat és nyerőt akarnak ütni. Minél tovább tart egy mérkőzés és minél tovább tart egy labdamenet, annál nagyobb az esélye, hogy a partner rontani fog, mert a fáradtság és a koncentráció miatt pontatlanabb lesz. Ha az ellenfél nem üt nagyot, akkor csak vissza kell elégszer ütni a labdát és az ellenfél ront.
Letoljuk a pályáról
Az erősebb játékos hosszan játszik, az alapvonal felé. Nem kell feltétlenül laposan és erősen ütni, hanem az a cél, hogy az alapvonal körül érjen földet a labda. Ha a másik játékos közel áll az alapvonalhoz, akkor előbb-utóbb hátralépésre kényszerül. Ha a labda hátralépés közben éri, akkor rövidebb lesz a return. Az is előfordul, hogy droppolnia kell a labdát. Összegezve tehát hamarosan egy rövid labda jön vissza, amire be lehet lépni a pályára és nyerőt lehet ütni a másik sarokba vagy az oldalvonal mellé.
Azok a játékosok, akik teli lappal ütik a labdát ezt a játékmodort gyakrabban alkalmazzák. Az alapvetően pörgetést használó játékosoknál gyakran a lapos hosszú labdák közé bekerül egy-egy felpörgetett, ami lassítja a játékot és a másik lélegzetvételhez juthat.
Futtassuk a másikat balra - jobbra
Ha egy labdamenetben a játékosok az alapvonal környékéről ütik a labdát és az egyik nyerőt akar ütni, akkor érdemes felváltva keresztet és egyenest ütni a másiknak. Lehetőség szerint minél közelebb az oldalvonalakhoz. Amelyik fogadja a labdát futnia kell és a returnhöz meg kell állnia. Ez pontatlanabb returnöket eredményez, amit a támadó kihasználhat. Hamarosan vagy kisodródik a védekező játékos oldalra és nem éri el a másik oldalra visszaküldött labdát, vagy rövidet ad vissza, amit a hálóhoz befutva lehet értékesíteni.
Alapvonalon vagy futtassuk előre - hátra.
Nagyon sok olyan játékos van, aki abból "él", hogy elég jó a csuklója és amikor a másik az alapvonal felé üt, ő csak beleteszi az ütőjét és a labda energiája elegendő ahhoz, hogy visszajöjjön a térfélre, sőt esetleg fel is pörgeti, vagyis a támadónak gondot tud okozni. Ennek a taktikának megvan az a "szépsége", hogy a másik játékos kevés energiát fogyaszt és mégis játékban tartja a labdát. Megoldás: pötyögés. Ilyen esetben váltogatni kell a labdák hosszát, erősségét, magasságát, pörgetését és nyesését. A másik előbb-utóbb kénytelen lesz erővel ütni és ha egyébként nincsen hozzászokva, akkor fáradni kezd és pontatlanabbá válik.
Két hosszú labda az alapvonalhoz, egy rövid a T vonal után, majd megint egy hosszabb. A rövid labdára be kell lépnie a pályára és az utána következő hosszú a lábához megy és hátrálás közben éri.
Röviden fonákra, avagy pötyögés fonákra
Általában a játékosok fonákja gyengébb, legalábbis az amatőröknél szinte biztosan. Ha játék közben észreveszed, hogy a másiknak a fonákkal baja van, akkor érdemes arra játszani. Az alapvonal játék ritmusát törjük meg úgy, hogy nem túl erősen nyesve vagy pörgetve üssünk a másik fonákjára az oldalvonal felé. A lényeg, hogy futnia kelljen oldalt és előre is, hogy elérje a labdát. Ilyenkor gyakran bizonytalan választ ad vagy hálót üt.
A fenti taktikákat addig lehet alkalmazni, ameddig a másik ki nem ismeri a taktikánkat és nem kezd el védekezni. A teniszben egy nyerő taktikát addig kell alkalmazni, ameddig nyereséget hoz. Utána másikat kell választani.
Röviden tenyeresre vagy pötyögés tenyeresre
Ha az ellenfél gyors és sok labdát elér az alapvonalon, akkor - főleg salakon - jó taktika lehet, hogy alkalmanként az ellenfélnek röviden az oldalvonal mellé ütjük a labdát rövid kereszttel. Ha a labdában nincsen elég energia, akkor a futó játékosnak oldalt és előre kell mozognia és futtában kell visszaütnie a nem túl magasra felpattanó labdát. Ez gyakran a hálóba sikerül, mivel a labda néha szinte nem is pattan fel.
Pörgetéses játék
Amatőröknél, de gyakran profiknál is alkalmazott játékmód az, hogy a játékos pörgetve, a háló felett viszonylag magasan átütve adja a labdákat. Salakon az ilyen labdák magasra felpattannak és az ellenfél, főleg ha fonákra érkezik a labda nehezen tudja erővel visszaütni. A magasra pattanó pörgetett labdára adott jó válasz a hasonlóan visszaütött labda. A teli lapos ütésekkel operáló játékosoknak az ilyen labdamenetek enyhén frusztrálóak, és gyakran túl korán próbálkoznak leszorítani és erővel megütni a labdát, ami hibához vezethet. A pörgetéses játék egyfajta védekezés. Ha az ellenfél le akarja tolni a pörgetéssel operáló játékost gyakran elfárad és hibázni kezd. Fontos, hogy a pörgetéses játékot játszó játékos pontos és türelmes legyen és futtassa az ellenfelét. A legismertebb játékosok közül ilyen Rafa Nadal.
Szerva - röpte
A szerva röpte meglepő és egy ideig hatásos játékmodor. A lényeg az, hogy az első, erősen megütött szerva után a játékos befut a hálóhoz röptézni. Ha elég jó a szerva, akkor a fogadó játékos pontatlanul, röviden és gyengén adja vissza a labdát, és amire visszajön a támadónak már röpte helyzetbe kell kerülnie. A védekezés ellene az, hogy valamelyik oldalon elütjük a támadó mellett a labdát. Ha a szerva nem elég erős, nem elég nehezen visszaadható, akkor a szerva röptét nem érdemes megpróbálni.
A fonák kikényszerítése többször
A múltkor egy Federer mérkőzésen láttam, hogy Roger Federer egymás után vagy ötször ütötte a fonák kereszteket az ellenfélnek, egyre erősebben, amit az ellenfél egyre nehezebben adott vissza. Az világos, hogy minden támadó fonák keresztre a védekező általában keresztet üt és minden visszaütött labda után el kell indulnia vissza a pálya közepe felé. A negyedik-ötödik fonák kereszt már egyre rövidebben jön vissza és a szaladgálástól elfárad és bizonytalan lesz a védekező. Ilyenkor a következő fonákot már egyenesen az oldalvonal mellé kell ütni.
A meglepő húzások játéka
Ha az ellenfél biztosabban játszik, akkor időnként érdemes a meglepő húzásokkal operálni. Például ha balra-jobbra teszi a támadójátékos a labdát, akkor kialakul a futkosás ritmusa. Érdemes a középre futó játékos mögé visszaütni a labdát, amire már nem tud visszanyúlni.
Ha az erős szerváimat a másik játékos már jól tudja fogadni, akkor gyengét kell ütni. Az amatőrök ilyenkor nekirohannak a labdának és elütik a hálóba.
A rövidítés is ilyennek számít. Főleg ha a játékban hosszan játszunk és az ellenfelet hátra kényszerítettük, akkor egy pontos rövidítés a háló mögé, amely ráadásul a fonák oldalára megy, jó eredményt hozhat.
Saját játék
A teniszben néha nem a jobb technikájú játékos nyer. Elég gyakori az amatőrök között, de néha a profi játékosok versenyein is előfordul (pl. Serena Wiliamssel), hogy egy jó technikájú nagy ütő játékos nem tud mit kezdeni egy nála gyengébb, ám kellemetlen stílusban játszó ellenféllel. Ha egy jó hosszú, lapos labdákat ütő, egyébként erős alapvonal játékos ellen játszunk, akkor ellene esélytelenek leszünk, ha belemegyünk az adok-kapokba. Ilyenkor az egyik dolog, amit érdemes tenni az, hogy törjük meg a játék ritmusát. Váltogassuk a pörgetett labdákat a laposabb labdákkal és váltogassuk az oldalakat is, hogy ne lehessen kiismerni a mi ritmusunkat. Legyünk türelmesek és ne akarjuk erőből letolni a másikat a pályáról. Rövidítsünk, ha azt látjuk, hogy a másik távol van az alapvonaltól. A rövidítést célszerűen fonákra küldjük. Ha egy rövidítést gyengén ad vissza, akkor a másik oldalra öljük meg a labdát.