Miért 45 perc egy tanítási óra hossza? Nem lehetne-e más hosszúságú órákat tartani?
Életkori sajátosság, hogy egy gyerek mennyi ideig tud koncentráltan figyelni a tanítási órán. Az általános iskolában ez sokszor csak néhány tucat perc, a középiskolára éri el a koncentráció a 45 percet.
Az utóbbi években tapasztalható, hogy a diákok koncentrációs képessége lecsökkent. Praxisomban előfordul gyakran, hogy a 45 perc túl sok a 17-18 éves diákoknak. Mitől lehet ez?
A mai diákok érdeklődése általában sokkal gyakorlatiasabb, mint korábban, és az elméleti tudnivalókat kevésbé képesek felfogni. Ez talán összefügg a diákok olvasási készségének csökkenésével is. Kevesebbet kell elképzelniük, hiszen a gazdag multimédiás kínálat majdnem minden elképzelni valót készen tesz eléjük, ezért aktív közreműködőkből passzív befogadókká válnak.
Legyenek rövidebb tanórák? Erre nincsen egyértelmű válasz. A negyvenöt perc az elméleti órák esetén az a legfelső határ, amennyi ideig még tudnak koncentrálni a diákok. Az ennél rövidebb órák nagy része elmegy az óra eleji készülődésre, illetve az óra végi pakolásra, ezért összességében talán kevésbé hatékony.
A gyakorlati jellegű órák lehetnek hosszabbak. Az a tapasztalatom, hogy akár informatika gyakorlati, laborgyakorlati órákon, tanműhelyben végzett órákon, a 45 perc éppen arra elég, hogy egy összetettebb problémát elkezdjenek megoldani, de befejezni már nem lehet. Ilyenkor a 60 vagy a 90 perc lehet az ideális foglalkozási hossz. Egy ilyen 90 perces blokk után pedig legalább 15 perc szünetet kell beiktatni.
A fenti időbeosztás egy iskolában csak akkor használható, ha az órák negyedóránként vagy fél és egész órakor kezdődnek.
Finnországban és Portugáliában egyes középiskolákban az órák 1,5 óráig tartanak, tehát vannak erről tapasztalatok a világban.
Az a tapasztalatom, hogy az elméleti órákra sok a 90 perc, de kevés a 45 perc, így optimálisan 60-70 percben lehetne meghatározni az óra hosszát.