A tanulás tanítása

Gyakorló tanárok mondják, hogy a mai gyerekek tanulási módszerei nem jók, és még akkor sem tanulnak hatékonyan, hogyha akarnak tanulni.

A rossz megoldás

A diákok gyakran úgy tanulnak, hogy a könyveiket, jegyzeteiket újra elolvassák otthon, amikor készülnek a felelésre, a dolgozatra vagy a vizsgára. Ez nem helyes. Miért?

Miért nem jó a megoldás?

A kutatók megállapították, hogy a tanulási folyamat akkor hatékony, hogyha az új ismereteket már tudott dolgokhoz kapcsolja az agy. A tudást mindig több forrásból szerezzük be, a szemünkkel vizuálisan, a fülünkkel  hangokon keresztül, a tevékenységek gyakorlása során és szaggal, ritmussal, stb... továbbá absztrakcióval a nyelven keresztül.

Legegyszerűbb akkor a dolgunk, hogyha képet, filmet nézünk, mert az absztrakciós képességünket legkevésbé kell használni, úgymond készen kapjuk az információt. Az emberek többsége vizuális típusú intelligenciával rendelkezik, tehát a formákat, alakokat felismeri, gyorsan megtanulja.

Hasonló a helyzet, amikor manuálisan cselekszünk valamit és így tanulunk, mert a cselekvés kapcsán elvégzett mozdulatok rögzülnek és lényegülnek át tanult információvá. Nem véletlen, hogy sok elméleti ismeretekben gyenge ember gyakorlati tevékenységeket könnyen megtanul.

Ha elmondanak nekünk valamit, akkor a nyelv szavai, mondatait megértve a belső képzeletünket használva tudjuk rögzíteni az új ismereteket.

Amikor olvasunk, akkor először a formákban fel kell ismerni a betűket, majd a betűk sorozatéban a szavakat (ha valaki szóképekkel olvas, akkor az megint egy kicsit különbözik), majd a mondatok értelmét felismerve a belső képzeletet használva sajátítjuk el az új ismereteket. Ez a legnehezebb módja a tanulásnak. Szükséges, hogy jó olvasási kompetenciával kell rendelkeznünk.

A mai diákok többsége vizuális környezetben nő fel és az olvasás nem az erősségük!

Ráadásul, hogyha egy olvasott szöveget újraovasunk, az újraolvasáskor gyakran lesz "AHA" élményünk. Ezt már olvastam, menjünk tovább. Arra emlékszünk, hogy olvastuk az anyagot, de azt hisszük, hogy tudjuk, ezért gyakran felületesek vagyunk.

Összességében tehát az újraolvasás a legnehezebb és legkevésbé hatékony módszer.

Mi a jó megoldás?

Tegyél fel magadnak kérdéseket és a válaszokat mond ki hangosan

Ha elolvastál egy anyagot, akkor tegyél fel róla magadnak kérdéseket. Minél részletesebb, minél lényegretörőbb kérdéseid vannak magadhoz, annál inkább megerősíted a tudást, ugyanis a kérdéseid összekapcsolódnak a korábbi ismereteiddel. Amikor felidézed a választ és elmondod magadnak, akkor egyúttal meg is tanulod. A hangosan elmondott válasz és a logikai összefüggések magyarázata során az anygaban lévő logikai összefüggések is rögzülnek. Természetesen, ha a kérdésre adott válasz közben megakadsz belenézhetsz a jegyzetbe, könyvbe és felidézheted a hiányzó részeket. A kérdéseid során tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy miért volt ez vagy, miért történik ez vagy az, mi a logikája ennek vagy annak.

Én egyetemista koromban, amikor több száz oldalt kellett megtanulni pár nap alatt gyakran egy plüs állatnak mondtam fel a tételeket, vagy a tükör elé állva magamnak magyaráztam el azokat. Ha van olyan családtag, háziállat, aki kibírja a monológodat az is lehet a lecke felmondásának alanya. (Erre jó lehet a veled tanuló apu, anyu, nagymama, Burkus kutya, Cirmi cica és Gáspár a papagáj, vagy Süsü a sárkány.)

Kösd össze az újat a régivel

Ha olvasás alatt, vagy az anyag felmondása alatt időnként megállsz és a korábban megtanultakkal összekapcsolod az új anyagot, akkor jobban rögzül. Ha egy új tudást úgy tanulsz meg, hogy egy már ismert dologhoz hasonlóként képzeled el, akkor jobban megrögzül. Például ha fizika órán figyeltél a hullámok tanulásánál, akkor könnyebben megérted az elektromágneses hullámokat is.

Rajzold le

Korábban írtam, hogy az emberek jelentős részben vizuális intelligenciával élnek. Ha folyamatábrát, diagramot, rajzot készítesz a megtanulandóról, akkor az egyúttal a megtanulandót is rögzíted. Azáltal, hogy elképzeled, lerögzíted a gondolatmenetet egyúttal az információt is megtanítod magadnak, mert a képet összekapcsolod az információval ráadásul az ábrák létrehozásának tevékenysége is hozzásegít a tanuláshoz.

Tanulókártyák használata

A tanulókártya olyan módszer, amikor kártyák egyik oldalára a kérdést, a másik oldalára a választ írják fel. Olyan esetekben lehet jól használni, amikor kérdés-felelet módszerrel lehet a válaszokat leírni, például melveknél szótanulásra, történelmi évszámok megtanulására, matematikai tételek megtanulására, stb...

Gyakran használják, ha memorizálásra van szükség. A tanulókártyákat őúgy kell használni, hogy a kihúzott kártyán lévő kérdésre megadjuk a választ több alkalommal is, majd egy idő múlva kivesszük azokat a kártyákat, amelyeknél a válasz már automatikusan jó. A végén csak azok maradnak, amelyekr nem tudjuk a választ, így azokkal foglalkozunk már csak.

Ne halogasd az utolsó pillanatig.

A tanulás egy folyamat. Egy új anyag megtanulásának lépései:

1. Meg kell érteni az anyagot. Ez a megtanulandó jellegétől függően hosszabb, rövidebb ideig tarthat. Egy bonyolult fizikai, vagy természettudományos jelenség megértése tarthat sokáig, de lehet triviális is. Egy nyelvtani szabály megértése lehet egyszerű, bonyolult.

2. Meg kell jegyezned az anyagot. Ha nagy mennyiségű anyagot kell megtanulni, akkor a gyakorlott vizsgázó képes ezt úgy megtenni, hogy pár napig több száz oldanyi anyagot tud szinte hibátlanul elmondani. Ez a rövid távú memória vívmánya. Az agyban rövid távú kapcsolatok jönnek létre a neuronok között. Ezek a kapcsolatok hordozzák az ismereteket. A képlet egyszerű: kapcsoat a neuronok között => megtanult információ. Sajnos ha a neuronok között nincsen hosszú távú kapcsolat, akkor az információ is megkopik. (Ilyen eset az, amikor egy telefonszámot kell megjegyezni. Gyakran csak két-három percig emlékszünk a számra, utána elfelejtjük)

3. Hosszú távú memóriában rögzül az anyag. A rövid távú memóriából a nem használt, úgymond felesleges információ hamarosan eltűnik, a neuronok közötti kapcsolatok felbomlanak. A felbomlás úgy akadályozható meg, hogyha a friss információt használjuk újra és újra. Ilyen használat lehet az információ többszöri elővétele az első megtanulás után.  Ilyet eredményez, ha az új anyagot gyakorlatban is kell alkalmazni.

A tanár szerepe

Magyarországon a poroszos tanítási hagyományok miatt a tényanyagok nagyon fontos helyet kapnak a tanításunkban. Sok olyan tényt kell megtanítani a diákoknak, amelyeket manapság a világhálóról pillanatok alatt meg lehet találni. A tények az összefüggések nélkül csak érdektelen adathalmazok, ezért a tanárnak minden esetben törekednie kell arra, hogy olyan feladatokat végeztessen a diákokkal, amikor a tudás gyakorlati használhatósága fontos. az is fontos, hogy a különbző tények közötti logikai, ok-okozati kapcsolatot és a gyakorlati felhasználhatósági szempontokat is megtanítsuk.

Az ismétlés szerepe

Szokták mondani, hogy "az ismétlés a tudás anyja". Amikor haladuk előre az anyagban mindig célszerű olyan tudáslemekre visszatéri, amelyek korábban hangzottak el. Rendszeresen, többször visszatérni később is.

Gyakori a gyorstalpaló tanfolyamokon, hogy az anyagon végigmegy a tanár a végén vizsga, aztán jó napot. A vizsgázó, akinek papírja van arról, hogy ő ezt megtanulta egy hónap múlva már nem emlékszik semire, mivel nem használta, a rövid távú memóriában tárolt információ nem került át a hosszú távú információk közé.

Erre való a gyakorlás, tehát a valamilyen módon megtanult információt több féle helyzetben használni kell.

Foglalkozni kell az anyaggal

Most egy kicsit távolabbról kezdem. Kutatók és gyakorló szülők is megfigyelték, hogy azok a gyerekek, akiknek az anyukája nem énekelt nekik kis korukban felnőtt korukban botfülüek lesznek, még akkor is, ha egyébként a családjuk sok tagja tehetséges zenész, vagyis valószínűleg a gyerek is tehetséges lenne.

A képesség - idegen szóval kompetencia - mindig két dolog együtteséből alakul ki. A képesség megalapozásához kell a génjeinkben hordozott valamilyen szintű tehetség, amely egyáltalán képessé tesz bennünket valaminek a művelésére. Ilyen lehet a zenei tehetség. A kis gyerekek szinte mindegyik gyerek sikoltozik, próbálgatj a a hangját, felkapja a fejét ha zenét hall, vagy a gyerekek mindegyike szeret és tud valamilyen szinten labdázni, futkározni. A másik tényező pedig az adott képesség gyakorlása, használata, fejlesztése.

A szervezet úgy viselkedik, hogyha egy izmot nem hazsnálunk, akkor arra nincsen szüksége és az elsatnyul, visszafejlődik. Ha egy gyerekkorban meglévő képességet nem hazsnált a szevrezet, nem fejlesztik a szülők és az oktatási rendszer, akkor a szervezet meglévő tehetsége sohasem fog kifejlődni.

Ha egy csekély tehetséget fejlesztünk, gyakoroltatjuk, akkor a szervezet "rájön", hogy erre szükség van és fejlődni fog.

Fixált tanulási modell - Ha egy diáknak van egy témához érzéke, tehetsége, akkor kevés tanulással is eljut az anyagban egy bizonyos szintig. Ha elérte a határait és nem tesz meg azért mindent, hogy átlépje a korlátait, akkor sikertelen lesz az általa korábban sikeresnek gondolt területen is.

Fejlődési modell - Ha egy diák eléri tehetsége határait, de a nehézségeken átrágja magát, elmerül a témákban, időt szán a feladatok végzésére, akkor kifejődnek képességei és kitolja a határait. Így lehetséges, hogy a gyerekkorban átlagos képességűnek tekintett diák (matematikus, sportoló, énekes, festő, magyar irodalom művelője, stb...) az őt érdeklő anyagokkal való kitartó, szívós munka eredményeként sokkal jobban teljesít olyan területeken, amelyeken korábban nála tehetségesebbekkel, de nem szorgalmasabbakkal kellett versenyeznie.

Vagyis: tehetség + gyakorlás

... mindig ezt papoljuk a diákjainknak, de sajnos nem hallgatnak ránk!