Az utóbbi időben egyre több hír lát napvilágot az iskolai erőszakról. Az agresszív viselkedés, az erőszakos fellépés okai sokfélék lehetnek.
A fiatalok mintákat követnek, így szocializálódnak a társadalomba. Ha a környezetükben olyan viselkedési formákkal találkoznak, amelyek az agresszív fellépést propagálják számukra, akkor rájuk is hat ez a minta. Itt elsősorban a szülők, a baráti társaságok, de a filmek, az agresszivitást propagáló zene és a mindennapok ügymenetei mutatják meg a diákoknak hogyan "kell" viselkedniük (lásd, bkv, utcai közlekedési morál stb.).
"A csapdába esett állat vergődése". Megfigyelhető, hogy minden állat, még azok is, amelyek a mindennapokban jámborak csapdahelyzetben, amikor már nem tudnak sehová sem menekülni agresszívvá válnak és támadnak. Én az emberi társadalomra úgy fordítom le, hogyha egy diák, hátrányos helyzetű, kilátástalannak érzi a jövőjét, sikerélményekkel nem rendelkezik, a társadalomtól - média, felnőttek, tanárok, szülők - negatív véleményeket hall, akkor ösztönösen agresszívvá válik és a "minden mindegy" elvében csak üt, vág és természetesen ellenáll.
Ösztönös, majd később tudatos agresszió a furcsasággal, mássággal szemben, esetleg csordaszellem.
Annak a felismerése, hogy az agresszív viselkedés előnyökhöz, sikerhez vezet. Gyakori a diákoknál annak felismerése, hogy a fizikailag gyengébbet megfélemlítéssel rá lehet venni különböző szolgálatokra. Iskolai gyakorlatban ismerős a csicskáztatás, a pénz és egyéb értékek elvétele megtoldva ezt terrorizálással, fenyegetéssel. Ez a viselkedésforma nem ösztönös, hanem szándékos és tanult, tulajdonképpen kriminológiai eset. Gyakran az ilyen emberek rendelkeznek azzal a józan ésszel, hogy amikor valamilyen náluk nagyobb hatalom van a közelükben, akkor lapulnak.
Hogyan lehet fellépi az agresszió ellen? Úgy gondolom, hogy az okoktól függően más és más a helyes fellépés.
Ha valakinek az agresszív viselkedési formája a konkrét haszonszerzés miatt jelentkezik, akkor a jelenlegi fegyelmezési rendszer elvileg alkalmas a fegyelmezésre, sajnos azonban általában már csak későn lehet elkapni az agresszorokat, akkor amikor már rendőri esetről van szó és konkrét feljelentés vagy bejelentés érkezik a diák ellen.
Ha a csordaszellem miatt a másság ellen lépnek fel a diákok és közösítenek ki valakit, vagy provokálnak verekedést, akkor mindenképpen az értelemre hatva a pedagógusoknak, a szülőknek kell rávenni az agresszort, hogy hagyja abba az ilyen viselkedést - megtoldva a szokásos fegyelmező intézkedésekkel. A csordaszellem esetén gyakori, hogy a csorda a "vezér" irányítását követi, aki esetleg a háttérbe húzódva manipulálja a társait, esetleg csak teljesen biztonságosnak hitt esetben vesz részt tevőlegesen az agresszióban. Az ilyen esetben ezt a vezetőt ki kell vonni a közösségből, és megfelelő, de hathatós fegyelmi intézkedést kell vele szemben hozni, és rá kell venni a szülőket is az együttműködésre.
A kilátástalan helyzetben lévő diákok számára olyan élethelyzetet kell teremteni, amelyben felcsillan a jövő, sikereket tudnak elérni. Véleményem szerint a legtöbb ember tehetséges valamiben és képes arra, hogy bizonyos területeken komoly sikereket érjen el. A pedagógusoknak az egyik fontos feladatuk az, hogy keressék meg a diákok azon képességeit, amelyekben sikereket érhetnek el, fejlesszék a megfelelő irányba, ami a diákok számára előbb-utóbb sikerélményt hoz, és ezzel párhuzamosan olyan kötődést, ami pozitívan változtatja meg a diákok viselkedését. Persze ez nem újdonság, ezt hívják felzárkóztatásnak, tehetséggondozásnak. A mai iskola csak formálisan foglalkozik ezzel a kérdéskörrel. A tehetséggondozás és felzárkóztatás nem gyömöszölhető be az iskolafinanszírozás rendszerébe, mert itt gyakran egyéni foglalkozásokra van szükség és rengeteg időre. Gondoljunk csak a korrepetálásra járó bukdácsoló tanulók esetére, amikor hónapok alatt sikerül felzárkózniuk társaikhoz.
Pozitív mintát kell mutatni a diákoknak. Megjelenése, cselekedetei összességében testbeszéde, és szavai azok, amelyek megmutatják a diákoknak a mintát. Ez azt jelenti, hogy olyan személyiségeket kell alkalmazni az iskolában, akik kellően szilárdak, a szakmájukat tudják, döntésképesek és valóban mintát adnak. A minta sohasem korfüggő. Lehetnek fiatal tanárok sikeresek és sikertelenek, de ugyanez igaz az idősebbekre is.
Szakmailag hitelesek legyenek
Következetesek legyenek és ezáltal a diákok igazodhassanak a követelményrendszereikhez
Tudják megtalálni azt a szintet, amelyet a diákok tudnak követni, és sikerélményt hozhat nekik
Legyenek megfelelően közvetlenek és egyúttal távolságtartók, hogy a diákok tisztán lássák a diák és a tanár közti különbséget.
Tekintsék a diákot partnernek
Legyenek alapvetően barátságosak és megértőek, pozitívan viszonyuljanak a diákok problémáihoz
Legyenek kellően határozottak
Nincsenek általános receptek, de néhány gyakorlati tanács, fogás-t itt el lehet olvasni..
A legtöbb tanár megpróbálkozik módszerekkel és próbálja őket alkalmazni, de gyakran nincsen megfelelő kapcsolat a tanár és diák között, anélkül pedig az egész hatástalan. Mindenképpen a tanárnak kell kezdeményeznie, hogy a kapcsolat kialakuljon.
Ha a kapcsolat kialakul, akkor működnek a gyakorlati fogásokban leírt módszerek.
Ha mégis a büntetésre kerül a sor, akkor ha a diák megkapja a büntetését és visszaáll a normális rend, a tanárnak ugyanolyan pozitív jóindulattal kell viszonyulnia a dákhoz, mint annak előtte. Ezzel megmutatja azt, hogy a fegyelmezés nem a személyes ellenszenv, hanem a határok átlépése miatt alakult ki. Ez hosszú távon megerősíti a viszonyt a felek között.
Ha a tanuló órán feláll és sértegeti a tanárt
Mi a helyzet, ha egy diák az órán feláll és obszcén szavakat, vagy sértegetéseket vág a tanár fejéhez, esetleg lökdösi, vagy fenyegeti, esetleg mint manapság többször az egészet felveszik mobiltelefonnal és kiteszik a netre?
Ha a tanár nem tud a helyzettel mit kezdeni, akkor kérjen segítséget. Menjen ki az óráról, és hívja egy kollégáját, aki le tudja szerelni a rendbontókat. Minden tanulócsoport esetén van olyan tanár, akit respektálnak.
Megvallom, többször voltam olyan helyzetben, hogy engem hívtak kollégák ilyen esetben. Az első dolog az, hogy felmérem a kialakult helyzetet, meghallgatom a feleket. Egyértelműen a tanár mellé állok még akkor is, ha esetleg felmérem, hogy ő is hibás. Ez alapvető. Ha szükséges, akkor színpadiasan, világosan a diákot leteremtem, néha megrettentem, megfenyegetem azzal, hogy "kivágom az iskolából". Mindezt vagy nagyon hangosan, vagy nagyon halkan. A hangosra felkapják a fejüket és megijednek, a halkra pedig figyelni kezdenek.
Eszközök. Egy kis színpadiasság. Ha a diák magyarázkodni akar, letorkolom hogy fogja be a száját, mert senki sem kérdezte, valamint a jó öreg vedd ki a zsebedből a kezed, van sapkája-nincs sapkája módszerrel kissé összezavarom és megtöröm az ellenállását. Előfordult olyan, hogy a diák nem reagált erre, ekkor kizavarom a teremből és viszem az igazgatóhoz (magamhoz? ;-) ). Ebben sem az a lényeg, hogy ott mit mondanak majd neki, és milyen beírást kap, hanem az, hogy az IGAZGATÓ-hoz viszem. Általában mire odaérünk már rájön arra, hogy itt most roppant kellemetlen élményben lesz része, eszébe jut, hogy mit szólnak majd otthon...
Az osztály többi részével mit tegyünk? Ha egy ennyire agresszív fellépésű diák van az osztályban, akkor ezt a diákot el kell távolítani a közösségből, és a többiekkel megértetni, hogy mi is történt és ez miért is helytelen, továbbá azt is, hogy milyen következményei lehetnek.
Ki a hibás, ha elszabadulnak az indulatok?
Ha a fenti agresszív viselkedési forma egy tanulócsoportban nem egyedi eset, akkor ez azt mutatja, hogy az ott dolgozó pedagógus nom dolgozik jól, mert nem tudta kialakítani a megfelelő kapcsolatot. Ez a tanár hibája (és pont). A pedagógusnak sürgősen át kell értékelnie addigi viszonyát és meg kell megtalálnia azokat a pontokat, amelyek a szükséges viszonyt kialakítják.
Ha ismételten ugyanaz a néhány renitens diák okozza a munka ellehetetlenülését, akkor azt ki kell emelni és példát kell statuálni - nem tekintve a létszám kérdést és általában az iskola jó hírét.
Jók-e a hivatalos fegyelmi ntézkedések?
Az iskolákban a szaktanári, osztályfőnöki, igazgatói, tantestületi írásbeli beírások használatosak. Ezen beírásoknak általában az alsóbb szinteken nincsen komoly fegyelmező erejük, csak adminisztratív jelentőséggel bírnak. Ez viszont a mai jogilag szabályozott világban igenis fontos, mert nyoma van, azonban a diák lelkére nem nagyon hatnak. Gyakran a szülők sem veszik komolyan a szaktanári intőket.
Az igazgatói és tantestületi határozatok már komolyan veendők és gyakran a szülőket jobban megrémiszti, mint a diákokat. Ezt már komolyan veszik. A szülői házban hasonló súlyú intézkedések következnek gyakran. Mindazonáltal előfordul, hogy egy igazgatói intőt is elintéz a kedves szülő egy legyintéssel.
Egyéni véleményem szerint kissé visszalépve a múltba, de egyúttal igazodva a jelen valóságához úgy kellene a törvényeket módosítani, hogy a kiskorú diákok bizonyos fegyelmi vétségéért az iskola pénzbüntetést, egyfajta szabályszegési bírságot szabhassanak ki. A mai világban a pénz beszél. Ha egy diák tisztában van azzal, hogy a családja akár 5-10 e forintos pénzbüntetést is kaphat, annak lehet olyan következménye, hogy a szülő rákényszeríti az iskolával való együttműködésre.
Természetesen ezt az eszközt csakis nagyon körülhatárolt, és megalapozott esetekben lehetne kiszabni, és a befolyt összeg a diákok jólétére fordítandó pénz lenne.
A témában már magyar nyelven is jó szakirodalom áll rendelkezésre, például a Sulineten:
http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2000-04-vt-Mihaly-Eroszak
Finn akcióterv az erőszakkal kapcsolatban: http://bunmegelozes.easyhosting.hu/hatteranyagok/finn_akcioterv.doc
Az osztályfőnök.hu erőszakkal foglalkozó rovata: http://www.osztalyfonok.hu/rovat.php?id=27