Hasznos tanácsok pedagógusoknak a tanulási nehézséggel küszködő gyermekekkel való munkához
Általános szempontok
Gondolkozzunk el az "igazságos", a korrekt terminuson! Az "igazságosság" nem azt jelenti, hogy minden tanuló ugyanazt a bánásmódot kapja, hanem azt, hogy mindenki azt kapja, amire szüksége van. A tanulási nehézség egy neurológiai állapot, ami az egyén akaratától független. Az ilyen tanuló inkább normális, mint "más", a másság pedig nem szükségszerűen hiányosságot, fogyatékosságot jelöl. A tanulási zavarnak különböző súlyossági fokozatai vannak, enyhe, középsúlyos és súlyos. Elképzelhető, hogy a középiskoláig nem is diagnosztizálják, vagy akár soha sem derül ki.
Minél korábban történik a felismerés, annál nagyobb a javulás lehetősége. Minél idősebb a diák, annál inkább kell számítanunk ellenállásra és önvédelmi stratégiákra.
Különféle tehetségek és különféle tanulási stílusok léteznek. Általában azok a diákok a legsikeresebbek az iskolában, akiknek jó nyelvi, logikai és matematikai képességeik vannak. Ezeken kívül azonban igen értékesek a zenei, közösségi, lelki, testi-kineszétikus, személyközi, téri és intraperszonális (személyi) készségek, tehetségek, és az élet ismeretéhez, élvezetéhez nagymértékben hozzájárulnak. Ezeket a készségeket, tehetségeket is értékelni, fejleszteni kell.
A tanulás akkor a leghatékonyabb, ha multiszenzoros módon, különböző modalitásokon ő hallás, látás, tapintás és mozgás érzékelésen keresztül történik.
A legtöbb diák 10%-át tartja meg annak, amit olvas, 20%-át annak, amit hall, 30%-át annak, amit lát, 50%-át annak, amit lát és hall, és 70%-át annak, amit ki is mond, és 90%-a megmarad viszont annak, amit mond és csinál is. Itt tehát olyan módszerekre van szükség, amelyek egymásra épülnek, magasan strukturáltak, a fokozatosság elvén alapulnak, és több érzékszervet igénybe vevő, multiszenzoros eszközöket alkalmaznak.
Fontos tudni, hogy a tanulási nehézséggel küszködő diákoknak akár tízszer több időre van szüksége ahhoz, hogy megtanuljanak valamit, és sokkal fáradékonyabbak is. Nagyobb erőbefektetésre van szükségük a tanuláshoz, ami nagyon kimerítő tud lenni a számukra. Tartsuk szem előtt, hogy a normál osztály tempója nekik túl gyors tud lenni, mert hosszabb időre van szükségük, hogy feldolgozzák a nyelvi közléseket. Próbáljunk tudatosan is egy picit lassabban beszélni.
Biztosítsuk azt, hogy a diák biztonságban érezze magát az osztályunkban és a jelenlétünkben. Tartsuk szem előtt azt, hogy mindenkinek, így a tanulási nehézséggel küszködő diákoknak is vannak jó és rossz napjaik. A teljesítmény hullámzása is a problémához tartozik, és nagymértékben befolyásolja a diák által érzett frusztráció a kudarcok megélése miatt.
Fogadjuk el azt, hogy a szülőktől is tanulhatunk. Tegyük a szülőket érdekeltté, vonjuk be őket a munkába, és működjünk együtt szoros kapcsolatban velük. Nagy szükség van egymás segítségére. Javallott a gyakori kapcsolattartás, szükség szerint naponta, hetente, vagy havonta. Ennek módja sokféle lehet: üzenő füzet, személyes találkozások, fogadóórák, telefonbeszélgetések, email-ek.
Biztosítsuk az információ átadását olyan esetekben, amikor a tanuló egy új tanárhoz kerül, vagy új osztályt kezd, új iskolába íratják, vagy másik országba költözik. Ne tételezzük fel azt, hogy ez automatikusan meg fog történni.
Képezzük tovább magunkat. Keressünk további segítséget. Kérjük kollégáink szaktanácsát. Ne féljünk attól a dologtól, amit még nem tudunk!
Javasolt stratégiák
Bátorítsuk a tanulókat arra, hogy tudatosítsák és értékeljék az általuk már használt tanulási módszereket. Vannak olyan stratégiák, mint például a jegyzetelés, vagy a hatékony időbeosztás, amit azonban meg kell nekik tanítani.
A tanulási zavarokkal küszködő diákoknak szervezettségre van szükségük. Sokat segít nekik a napi teendők és az elvárt teendők, cselekvések listája. Figyelmeztessük őket többször is, ha változás történik az órarendben, a tanár személyében, vagy a feladatban.
A tanulási zavarokkal küszködő diákok számára nehézséget okozhatnak az olyan szervezési feladatok, mint például a tanszerek rendben tartása, öltözködés, a tornafelszerelés szükség szerinti megléte, egy elveszett dolognak a megtalálása, és a házi feladathoz szükséges taneszközök hazavitele. A pedagógusnak dolgoznia kell azon a diákkal, és a szülőkkel, hogy hatékony stratégiákat dolgozzanak ki a szervezési feladatok megoldásához, mint például emlékeztető cédulák, órarend, különböző színű könyvborítók, stb.
A tanulási nehézséggel küszködő diákokat olykor meg kell arra is tanítani, hogy hogyan tegyenek fel kérdéseket. Minden diáknak, és különösen a tanulási nehézséggel küszködő diákoknak fontos, hogy merjenek kérdezni, és segítséget kérni.
Bontsuk fel a tanulási folyamatot apró, egymás után következő lépésekre. Mindig adjunk konkrét példát.
Használjunk sok vizuális segédanyagot a tananyag ábrázolásához, mint pl. írásvetítő, film, videó, dia-képek, tábla, számítógépes grafikák, diagramok, táblázatok, fontos információk kiemelése, aláhúzása, nyilakkal való figyelemfelkeltés, a tananyag tárgyát illusztráló tárgyképek, stb., még a nyelv tanításában is.
Ismételjünk, ismételjünk, ismételjünk mind a régi, mind az új tananyagot, sokféleképpen, változatosan.
Olyan struktúrát és segítséget nyújtsunk a diáknak, amilyenre neki szüksége van, ne pedig olyat, amilyen az adott osztályfokban, osztályban vagy tantárgyban szokásos.
Ne várjuk el a diákoktól, hogy egyszerre figyeljenek is ránk, és a feladatukat is végezzék. A jegyzetelés például egyesek számára borzasztóan nehéz lehet.
Adjunk pozitív megerősítést, értékeljük a jó megoldásokat. Ne a külalakot, hanem a tartalmat osztályozzuk.
Engedélyezzük szükség szerinti segédeszközök alkalmazását, mint pl. diktafon, helyesírás-ellenőrző programok, laptop, hang-aktivált szoftverek, számológépek használatát. Biztosítsuk a diák számára már az általános iskola alsó tagozatában a billentyűzet és a szövegszerkesztő használatának elsajátítását.
Mindig kerüljük a gúnyos megjegyzéseket, az állandó vagy negatív kritikát, vagy a tanuló különleges szükségleteinek hangsúlyozását az osztálytársai előtt. Tudatosítsuk magunkban azt, hogy ezek a diákok sokkal jobban teljesítenek, ha bátorítjuk őket, és ha észrevesszük és kiemeljük, hangsúlyozzuk eredményeiket, sikereiket.
A játékidőt, vagy szünetet sohase használjuk az órai feladat befejezéséhez.
Kapjuk rajta a diákot akkor, amikor jó, és dicsérjük meg, jutalmazzuk viselkedését.
Mindenekelőtt azonban keressünk és használjunk ki minden olyan alkalmat, amikor megdicsérhetjük, és erősíthetjük önbizalmát.