Tanulási nehézségek - Nemzetközi felmérés tapasztalatai

Hasznos tanácsok pedagógusoknak a tanulási nehézséggel küszködő gyermekekkel való munkához

Általános szempontok

  • Gondolkozzunk el az "igazságos", a korrekt terminuson! Az "igazságosság" nem azt jelenti, hogy minden tanuló ugyanazt a bánásmódot kapja, hanem azt, hogy mindenki azt kapja, amire szüksége van. A tanulási nehézség egy neurológiai állapot, ami az egyén akaratától független. Az ilyen tanuló inkább normális, mint "más", a másság pedig nem szükségszerűen hiányosságot, fogyatékosságot jelöl. A tanulási zavarnak különböző súlyossági fokozatai vannak, enyhe, középsúlyos és súlyos. Elképzelhető, hogy a középiskoláig nem is diagnosztizálják, vagy akár soha sem derül ki.

  • Minél korábban történik a felismerés, annál nagyobb a javulás lehetősége. Minél idősebb a diák, annál inkább kell számítanunk ellenállásra és önvédelmi stratégiákra.

  • Különféle tehetségek és különféle tanulási stílusok léteznek. Általában azok a diákok a legsikeresebbek az iskolában, akiknek jó nyelvi, logikai és matematikai képességeik vannak. Ezeken kívül azonban igen értékesek a zenei, közösségi, lelki, testi-kineszétikus, személyközi, téri és intraperszonális (személyi) készségek, tehetségek, és az élet ismeretéhez, élvezetéhez nagymértékben hozzájárulnak. Ezeket a készségeket, tehetségeket is értékelni, fejleszteni kell.

  • A tanulás akkor a leghatékonyabb, ha multiszenzoros módon, különböző modalitásokon ő hallás, látás, tapintás és mozgás érzékelésen keresztül történik.

  • A legtöbb diák 10%-át tartja meg annak, amit olvas, 20%-át annak, amit hall, 30%-át annak, amit lát, 50%-át annak, amit lát és hall, és 70%-át annak, amit ki is mond, és 90%-a megmarad viszont annak, amit mond és csinál is. Itt tehát olyan módszerekre van szükség, amelyek egymásra épülnek, magasan strukturáltak, a fokozatosság elvén alapulnak, és több érzékszervet igénybe vevő, multiszenzoros eszközöket alkalmaznak.

  • Fontos tudni, hogy a tanulási nehézséggel küszködő diákoknak akár tízszer több időre van szüksége ahhoz, hogy megtanuljanak valamit, és sokkal fáradékonyabbak is. Nagyobb erőbefektetésre van szükségük a tanuláshoz, ami nagyon kimerítő tud lenni a számukra. Tartsuk szem előtt, hogy a normál osztály tempója nekik túl gyors tud lenni, mert hosszabb időre van szükségük, hogy feldolgozzák a nyelvi közléseket. Próbáljunk tudatosan is egy picit lassabban beszélni.

  • Biztosítsuk azt, hogy a diák biztonságban érezze magát az osztályunkban és a jelenlétünkben. Tartsuk szem előtt azt, hogy mindenkinek, így a tanulási nehézséggel küszködő diákoknak is vannak jó és rossz napjaik. A teljesítmény hullámzása is a problémához tartozik, és nagymértékben befolyásolja a diák által érzett frusztráció a kudarcok megélése miatt.

  • Fogadjuk el azt, hogy a szülőktől is tanulhatunk. Tegyük a szülőket érdekeltté, vonjuk be őket a munkába, és működjünk együtt szoros kapcsolatban velük. Nagy szükség van egymás segítségére. Javallott a gyakori kapcsolattartás, szükség szerint naponta, hetente, vagy havonta. Ennek módja sokféle lehet: üzenő füzet, személyes találkozások, fogadóórák, telefonbeszélgetések, email-ek.

  • Biztosítsuk az információ átadását olyan esetekben, amikor a tanuló egy új tanárhoz kerül, vagy új osztályt kezd, új iskolába íratják, vagy másik országba költözik. Ne tételezzük fel azt, hogy ez automatikusan meg fog történni.

  • Képezzük tovább magunkat. Keressünk további segítséget. Kérjük kollégáink szaktanácsát. Ne féljünk attól a dologtól, amit még nem tudunk!

Javasolt stratégiák

  • Bátorítsuk a tanulókat arra, hogy tudatosítsák és értékeljék az általuk már használt tanulási módszereket. Vannak olyan stratégiák, mint például a jegyzetelés, vagy a hatékony időbeosztás, amit azonban meg kell nekik tanítani.

  • A tanulási zavarokkal küszködő diákoknak szervezettségre van szükségük. Sokat segít nekik a napi teendők és az elvárt teendők, cselekvések listája. Figyelmeztessük őket többször is, ha változás történik az órarendben, a tanár személyében, vagy a feladatban.

  • A tanulási zavarokkal küszködő diákok számára nehézséget okozhatnak az olyan szervezési feladatok, mint például a tanszerek rendben tartása, öltözködés, a tornafelszerelés szükség szerinti megléte, egy elveszett dolognak a megtalálása, és a házi feladathoz szükséges taneszközök hazavitele. A pedagógusnak dolgoznia kell azon a diákkal, és a szülőkkel, hogy hatékony stratégiákat dolgozzanak ki a szervezési feladatok megoldásához, mint például emlékeztető cédulák, órarend, különböző színű könyvborítók, stb.

  • A tanulási nehézséggel küszködő diákokat olykor meg kell arra is tanítani, hogy hogyan tegyenek fel kérdéseket. Minden diáknak, és különösen a tanulási nehézséggel küszködő diákoknak fontos, hogy merjenek kérdezni, és segítséget kérni.

  • Bontsuk fel a tanulási folyamatot apró, egymás után következő lépésekre. Mindig adjunk konkrét példát.

  • Használjunk sok vizuális segédanyagot a tananyag ábrázolásához, mint pl. írásvetítő, film, videó, dia-képek, tábla, számítógépes grafikák, diagramok, táblázatok, fontos információk kiemelése, aláhúzása, nyilakkal való figyelemfelkeltés, a tananyag tárgyát illusztráló tárgyképek, stb., még a nyelv tanításában is.

  • Ismételjünk, ismételjünk, ismételjünk mind a régi, mind az új tananyagot, sokféleképpen, változatosan.

  • Olyan struktúrát és segítséget nyújtsunk a diáknak, amilyenre neki szüksége van, ne pedig olyat, amilyen az adott osztályfokban, osztályban vagy tantárgyban szokásos.

  • Ne várjuk el a diákoktól, hogy egyszerre figyeljenek is ránk, és a feladatukat is végezzék. A jegyzetelés például egyesek számára borzasztóan nehéz lehet.

  • Adjunk pozitív megerősítést, értékeljük a jó megoldásokat. Ne a külalakot, hanem a tartalmat osztályozzuk.

  • Engedélyezzük szükség szerinti segédeszközök alkalmazását, mint pl. diktafon, helyesírás-ellenőrző programok, laptop, hang-aktivált szoftverek, számológépek használatát. Biztosítsuk a diák számára már az általános iskola alsó tagozatában a billentyűzet és a szövegszerkesztő használatának elsajátítását.

  • Mindig kerüljük a gúnyos megjegyzéseket, az állandó vagy negatív kritikát, vagy a tanuló különleges szükségleteinek hangsúlyozását az osztálytársai előtt. Tudatosítsuk magunkban azt, hogy ezek a diákok sokkal jobban teljesítenek, ha bátorítjuk őket, és ha észrevesszük és kiemeljük, hangsúlyozzuk eredményeiket, sikereiket.

  • A játékidőt, vagy szünetet sohase használjuk az órai feladat befejezéséhez.

  • Kapjuk rajta a diákot akkor, amikor jó, és dicsérjük meg, jutalmazzuk viselkedését.

  • Mindenekelőtt azonban keressünk és használjunk ki minden olyan alkalmat, amikor megdicsérhetjük, és erősíthetjük önbizalmát.