A gitározás nem elhanyagolható eleme a ritmizálás. Eleve a gitárosok majdnem fele ritmusgitáros, ami azt jelenti, hogy csak elvétve vagy szinte sohasem játszik dallamot. Ezért most erre is kitérek.
Sok kezdő gitáros, miután megkapja (megveszi) az első elektromos gitárját és a torzítóját rövid idő múlva úgy érzi, hogy már teljes értékű zenész mert egy kvintet le tud fogni.
A rock gitárosok egyszerű fogása a kvint. Egymás melleti húrokon (1.) ujj és a (3.) ujj fogja le. Zeneelmélet szempontjából ez egy akkord alaphangjának és kvintjének felel meg, azaz nem lehet róla eldönteni, hogy moll vagy dúr akkord hangjai-e, de jó eséllyel a játszott dal többi részéből kiderül. Dallamjátékra is használható, csak megfelelő ütemben kell váltogatni a fekvéseket, vagy a húrokat, vagy a kettőt együtt. A világ rockzenéjének riffjei túlnyomó többségében erre a fogásra épül. Én kissé becsmérlően és elfogultan azt szoktam mondani, hogy olyan gitáros játssza ezt, aki beállítja az ujjait, majd betekeri szigetelő szalaggal, hogy rögzítse az ujjtartást és nekiáll gitározni... Ennél azért bonyolultabb dolog a gitározás.
Ritmika
Fontos, hogy a gitáros a gyakorlást ütemre végezze. Ehhez a legjobb eszköz a metronóm, illetve ma már mobiltelefonra letölthető metronóm alkalmazás. A metronóm fegyelemre szoktatja a gitárost. Egyes zenészek azt gondolják, hogy a metronóm használata gépiessé teszi a játékot, mert nincsen benne "fíling=feeling".
A gépi zenék a metronómhoz képest halál pontosak, ezért kissé gépszerűek. Abban tényleg nincsen sok feeling. Az emberi hangszeresek általában az emberi kvalitásokból adódóan egy metronómhoz képest sohasem pontosak, hanem néha kicsit előbb, néha kicsit később játsszák le a hangokat. Ha ezek az időeltolódások érzékelhetők, akkor beszélünk "off beat" hatásról.
Hogyan jöhet létre off beat hatás?
A kezdő zenészek egy nehezebb futammal, fogással, feladattal szembetalálkozva tudat alatt gyorsan teljesíteni akarnak és a játékuk felgyorsul. A metrum előtt játszanak ki hangokat. Persze egyúttal pontatlanabbá is válnak a hangok és a lassabban begyakorolt futamok tisztátlanokká és kicsit zavarosabbá is válnak. Lehet, hogy a szóló után a zenekar visszalassul, de sohasem az eredeti tempóra.
Előfordul, hogy a jó zenészek, akik egy zeneszám kísérő részeiben a metrumot tartják, de a szólók alatt kicsit előrébb játsszák az ütemhez képest a hangokat. Ilyenkor egy sietős érzés jön létre, ami akár virtuóz érzést is kelthet, illetve kicsit idegesebbé válik tőle a zene. Lehet azt is mondani, hogy vérpezsdítőbb lesz. Például John McLauglin gitárszólói alatt voltak a kezdeti időkben ilyen szólók. A korai Police számokban, illetve Sting számaiban van ilyen. Egyes swinges jazz számok is ilyenek lehetnek.
Az off beat másik verziója, amikor a zenész a hangokat kissé a metrum után játssza. Ilyenkor a tempót visszafogja. Ezt közép vagy lassú daloknál szokás - érdemes, mert a zene súlyosabbá, kifejezőbbé válik. Ha a teljes zenekar így játszik, akkor arra azt mondják, hogy a zene "húzóssá" válik.