Cukorbetegség
Gyakori volt, hogy az iskolában állandóan a csaphoz mentem vizet inni, mert száraz volt a szám állandóan és egy-egy KV után - akkoriban erős kávékat ittam - fél órán belül elkezdtem szédelegni. Mint utólag kiderítettem ilyenkor a vércukorszintem lezuhant. Ekkortájt rátértem a hosszú kávékra, ami az amerikai verzióhoz hasonlít. Instant kávé egy kanál, egy bögrében és majdnem fele annyi tej, mint víz.
2004-ben Horvátországban, Trogirban nyaraltunk és azt vettem észre, hogy időnként viszketek. Egy idő múlva észleltem, hogy mindez étkezés után fél órával kezdődik szinte mindig és egy-két óra múlva elmúlik. Mindezt valamilyen bőrfertőzésnek gondoltam, mert a szállásunk bár tiszta volt, de eléggé egyszerű. Hazautazás után elmentem a bőrgyógyászatra, aki elküldött vérvételre. A lelet megkapása után otthon nézegettem és már nem mentem el a bőrgyógyászhoz, mert a vércukorszint érték meg volt csillagozva.
Elmentem a háziorvosomhoz, aki éppen szabadságon volt és a helyettese fogadott. Megnézte a leletet és elmondta, hogy akkor én 2-es típusú cukorbeteg vagyok. A vércukrom ekkor 11 volt. Az akkori álláspont szerint 6.5 alatt normális. Ez a betegség nem gyógyítható, csak kezelhető és szinten tartható.
Rögtön felírta a Merkformin nevű gyógyszert, adott néhány brosúrát, hogy mit tehet egy cukorbeteg és mit nem.
Ledöbbentem és búskomor lettem. Én, aki addig sohasem szedtem gyógyszert, most már életem végéig gyógyszerekhez leszek kötve? Körülbelül három hónapon keresztül tépelődtem, csak panaszkodtam mindenkinek, hogy a francba lehetett ez. Végül arra jöttem rá, hogy az addigi életmódom okolható ezért. A folytonos hajtás a két munkahelyen a maga napi 12-14 óra munkájával, az elfogyasztott sörök és az általa felszedett súlyfelesleg - ekkortájt a 90 kg-ot is nyalogattam.
Elhatároztam, hogy változtatni fogok az életmódomon hosszú távon. Először a munkahelyeket kezdtem optimalizálni, azaz megpróbáltam az állandó stresszes másodállásból kihátrálni, ami 2010-re sikerült és véglegesen 2011-ben szálltam ki belőle. Elkezdtem intenzíven sportolni. Legalább két nap egy héten teniszezni jártam és néha vasárnaponként focizni is. Eléggé megterhelő volt, elsősorban a lábam ízületei miatt. Ettől néhány kilogramm lement rólam, úgy 85-86-ig. Sajnos a sörök és a pálinka maradtak, de ez egy másik történet.
Az étkezésemen is változtattam. Esténként kis szendvicseket készítettünk és azt ettem másnap nap közben. Megpróbáltam többször, keveset enni. Otthon a zsíros kajákról áttértünk a zöldségesebb, mediterrán típusú dolgokra, de a halat továbbra sem szerettem.
Kaptam cukormérőt is és azzal időnként - nem túl sűrűn - méregettem is a cukromat és azt vette észre, hogy kb két év múlva megint elkezdett kúszni felfelé, úgy 8-akat mértem reggelente. elmentem a háziorvoshoz, aki isten nyugosztalja, akkor egy vén, nemtörődöm hülye volt aki azt mondta, hogy emeljem az adagot. Két év múlva pedig adott Merkfogammá-t ami ugyanaz, csak más a neve és más a vivőanyag benne. eltelt jó pár év, a háziorvosom meghalt, új lett helyette, aki egy alkalommal megkérdezte, hogy cukordoki mikor látott engem. Azt mondtam, hogy sohasem küldtek el cukordokihoz. Ez 2021 körül lehetett. Azonnal elküldött egyhez - dr. Páll Istvánhoz - a Fehérvári úti rendelőbe, ahol a pasi kivizsgált, a cukromat magasnak találta és elkezdett módosítani az értékeken. Sajnos a hagyományos gyógyszerekkel a cukrom túl magas maradt. Elkezdte javasolni, hogy talán szúrjam magamat inzulinnal, amit én nemigen akartam. Mondtam neki, hogy találjon ki valami más alternatívát.
Körülbelül 2014 körül új gyógyszereket kaptam, Jardiance + Komboglyze formájában és kiokosított, hogy valójában a napi reggeli cukrot mérhetem, de nem az a lényeges, hanem az un, háromhavi A1C. Annak kell 7 alatt lennie.
Az új gyógyszerkombó hatott és éveken keresztül 7 körül, kicsit felette maradtak a cukor értékeim.
Azt is elmondta, hogy a cukorbetegség azért alattomos, mert közvetlen következménye nincsen rövid távon, de hosszú távon vérnyomást emel, érszűkületet okoz. Értékelte, hogy sportolok és az életmódomon is változtattam. További súlycsökkenésre vett rá.
Végül 2016 körül beállt a körülbelül 84 kilogrammos súlyom, amely később tovább csökken 82-83-ra hosszú távon.
2017-ben megváltozott az életem.Az alkoholt gyakorlatilag száműztem az életemből. Azt azért el kell mondanom, hogy a egyes testrészeimben időnként kisebb zsibbadásokat tapasztaltam, illetve az akkor már legalább 10 éve csengő fülem csengése is erősebb lett.
Rosszulléteim
2012-től kezdődően két-három évente előfordult, hogy elájultam, minden előjel nélkül. Először egy vizsgaidőszakban kora hajnalban volt. Kimentem WC-r és lefordultam róla, amikor rendbetettem magam. Leesett a vérnyomásom és a fejem is koppant a padlón. Kihívtuk a mentőket, akik bevittel a Tétényi úti kórházba. Felületesen megvizsgáltak, majd betettek az őrzőbe. Belémtoltak két infúziót, majd kora délelőtt hazaengedtek.
Pár évvel később megint előfordult. Ekkor bulin voltunk előző este Adriana barátainál. Ettünk, ittunk. Hazaértem. Hasonlóan kimenem WC-re és amikor végeztem elestem. Lement a vérnyomás a fejemből, talán hánytam is. Kijöttek a román mentősök. Infúzió, talán valami gyógyszer. Jó lettem. 2019-ben már a Fodor utcában hasonló volt, akkor is hánytam. A mentősök ugyanúgy belémtolták az infúziót, majd elmentek.
Infarktus
2022 Január 5-én nap közben az iskolában, az ebédlőben ettem és nem kívántam a második fogást, ott is hagytam. Felmentem az irodámban és határozottan rosszul éreztem magamat. Hozzáteszem, hogy nem sokat aludtam, talán négy órát. Kértem a titkárnőmtől egy teát, majd lefeküdtem aludni a díványon. Kérdezték, hogy vigyenek-e haza, de azt mondtam, hogy most nem kell. Kb. Két órát aludtam, utána jobban éreztem magamat. Hazavezettem, közben vettem egy COVID tesztet is. mikor hazaértem mondtam Blankának, hogy nem érzem magam jól és lefeküdtem aludni. Kb két óra múlva, este 7 körül felkeltem, tettem vettem, majd éreztem, hogy megint rosszul vagyok. vérnyomást mértünk és 85/40 is kijött. Kihívtuk a mentőket. Kb. 8 körül megérkeztek. Kérdezgettek, hogy mi van. Azt hitték, hogy csak ki vagyok száradva, ezért adták a szokásos infúziót, meg valami gyógyszert. Közben viccelődtek Dodival, a gitárjaimmal, stb. Hála istennek sokáig tartott és közben csináltak nekem EKG-t is.Többször. A vérnyomásomat is mérték. Látták, hogy lemegy, majd visszajön. Stabilizálódni látszott. Már éppen menni akartak, hogy akkor ok, amikor a mentőorvos felhívta a figyelmét az ápolónak az EKG-n látható valamilyen tüskére, ami 0,8-1,1 között váltakozott. Fogalmam sincsen, hogy mi volt, de elkezdték vakarni a fejüket.
Egyszer csak azt mondta a mentőorvos, hogy akkor irány a Városmajori szívklinika. Kérdeztem, hogy miért. Azt mondta, hogy valószínűleg infarktusom volt valamikor korábban.
Be a mentőbe, le a kórházba. Egy idő múlva ott feküdtem a műtőasztalon. A szívsebész megerősítette, hogy szépen mondva koszorúér elzáródásom, magyarul infarktusom volt. A jobb karomon a vénát megszúrták, lidocaint fecskendeztek be, kontrasztanyagot a szívbe, majd egy szondát feldugtak és egy sztent-et helyeztek el az egyik koszorúerembe. Utána irány az intenzív. Hála istennek utána egy napot voltam az intenzíven - nem kívánom senkinek. Csövek lógnak ki belőled és mozdulni sem nagyon tudsz tőlük. Katéter a fütyibe, hogy tudjak pisilni. ágytál a kaki miatt és én valójában nem is éreztem magamat rosszul. Egy marék gyógyszert is kaptam reggelente.
Másnap átvittek egy normális kórterembe, ahonnan egy nap múlva kiengedtek, mivel jól éreztem magam. szerdától szombat délutánig voltam kórházban. Másnap visszakérezkedtem, mert olyan jó éreztem magamat ott - valójában tapasztaltam olyan dolgokat, amelyeket addig sohasem, gyors fáradás, gyengeség. Végül is minden leletem normális, sőt kifejezetten jó volt, így másnap utamra engedtek.
Köszönetet mondtam a mentőorvosnak, aki a lábadozás során meglátogatott és biztosítottam, hogy nagyon hálás vagyok neki. Láttam rajta, hogy jólesett neki.
A gyengeséget majd le kell küzdenem. A katéter miatt - a kihúzás rosszabb volt, mint a betolás - van egy kis fájdalmam a fütykösömben, de az valszeg elmúlik.
Konklúzió
Mint korábban kifejtettem a cukorbetegség lassan öl, de hosszú távon öl. Az erek falain plakkok raküdnak le a megemelkedett koleszterin miatt és szűkítik az erek keresztmetszetét. Az erek egy idő múlva elzáródhatnak. Attól függően, hogy hol válik nullává az erek keresztmetszete más és más következmény lehet. Nálam a szív egyik koszorúerében, ezért lett szívinfarktusom. Másnál az agyban, akkor sztrokeot kap az illető.
A kórházi jelentés elmondja, hogy egy sztent-et kaptam, de egy másik koszorúerem is 50%-ban le van szűkülve, ami még nem kritikus, de szedni kell a gyógyszereket. A gyógyszereim célja a vércukor csökkentése 7 alá, a vér higítása, hogy a sztentre ne rakódjanak le plakkok, a vérnyomás csökkentése, a szívritmus stabilizálása, gyomorvédő és így tovább, vagy hét féle gyógyszer. Na ezt kell szednem életem végéig!
Remélem, hogy az elkövetkezendő 20 év alatt nem ismétlődik meg az infarktus...