2004- Az egészségem története

Cukorbetegség

Gyakori volt, hogy az iskolában állandóan a csaphoz mentem vizet inni, mert száraz volt a szám állandóan és egy-egy KV után - akkoriban erős kávékat ittam - fél órán belül elkezdtem szédelegni. Mint utólag kiderítettem ilyenkor a vércukorszintem lezuhant. Ekkortájt rátértem a hosszú kávékra, ami az amerikai verzióhoz hasonlít. Instant kávé egy kanál, egy bögrében és majdnem fele annyi tej, mint víz.

2004-ben Horvátországban, Trogirban nyaraltunk és azt vettem észre, hogy időnként viszketek. Egy idő múlva észleltem, hogy mindez étkezés után fél órával kezdődik szinte mindig és egy-két óra múlva elmúlik. Mindezt valamilyen bőrfertőzésnek gondoltam, mert a szállásunk bár tiszta volt, de eléggé egyszerű. Hazautazás után elmentem a bőrgyógyászatra, aki elküldött vérvételre. A lelet megkapása után otthon nézegettem és már nem mentem el a bőrgyógyászhoz, mert a vércukorszint érték meg volt csillagozva.

Elmentem a háziorvosomhoz, aki éppen szabadságon volt és a helyettese fogadott. Megnézte a leletet és elmondta, hogy akkor én 2-es típusú cukorbeteg vagyok. A vércukrom ekkor 11 volt. Az akkori álláspont szerint 6.5 alatt normális. Ez a betegség nem gyógyítható, csak kezelhető és szinten tartható.

Rögtön felírta a Merkformin nevű gyógyszert, adott néhány brosúrát, hogy mit tehet egy cukorbeteg és mit nem.

Ledöbbentem és búskomor lettem. Én, aki addig sohasem szedtem gyógyszert, most már életem végéig gyógyszerekhez leszek kötve? Körülbelül három hónapon keresztül tépelődtem, csak panaszkodtam mindenkinek, hogy a francba lehetett ez. Végül arra jöttem rá, hogy az addigi életmódom okolható ezért. A folytonos hajtás a két munkahelyen a maga napi 12-14 óra munkájával, az elfogyasztott sörök és az általa felszedett súlyfelesleg - ekkortájt a 90 kg-ot is nyalogattam.

Elhatároztam, hogy változtatni fogok az életmódomon hosszú távon. Először a munkahelyeket kezdtem optimalizálni, azaz megpróbáltam az állandó stresszes másodállásból kihátrálni, ami 2010-re sikerült és véglegesen 2011-ben szálltam ki belőle. Elkezdtem intenzíven sportolni. Legalább két nap egy héten teniszezni jártam és néha vasárnaponként focizni is. Eléggé megterhelő volt, elsősorban a lábam ízületei miatt. Ettől néhány kilogramm lement rólam, úgy 85-86-ig. Sajnos a sörök és a pálinka maradtak, de ez egy másik történet.

Az étkezésemen is változtattam. Esténként kis szendvicseket készítettünk és azt ettem másnap nap közben. Megpróbáltam többször, keveset enni. Otthon a zsíros kajákról áttértünk a zöldségesebb, mediterrán típusú dolgokra, de a halat továbbra sem szerettem.

Kaptam cukormérőt is és azzal időnként - nem túl sűrűn - méregettem is a cukromat és azt vette észre, hogy kb két év múlva megint elkezdett kúszni felfelé, úgy 8-akat mértem reggelente. elmentem a  háziorvoshoz, aki isten nyugosztalja, akkor egy vén, nemtörődöm hülye volt aki azt mondta, hogy emeljem az adagot. Két év múlva pedig adott Merkfogammát ami ugyanaz, csak más a neve és más a vivőanyag benne. eltelt jó pár év, a háziorvosom meghalt, új lett helyette, aki egy alkalommal megkérdezte, hogy cukordoki mikor látott engem. Azt mondtam, hogy sohasem küldtek el cukordokihoz. Ez 2021 körül lehetett. Azonnal elküldött egyhez - dr. Páll Istvánhoz - a Fehérvári úti rendelőbe, ahol a pasi kivizsgált, a cukromat magasnak találta és elkezdett módosítani az értékeken. Sajnos a hagyományos gyógyszerekkel a cukrom túl magas maradt. Elkezdte javasolni, hogy talán szúrjam magamat inzulinnal, amit én nemigen akartam. Mondtam neki, hogy találjon ki valami más alternatívát.

Körülbelül 2014 körül új gyógyszereket kaptam, Jardiance + Komboglyze formájában és kiokosított, hogy valójában a napi reggeli cukrot mérhetem, de nem az a lényeges, hanem az un, háromhavi A1C. Annak kell 7 alatt lennie.

Az új gyógyszerkombó hatott és éveken keresztül 7 körül, kicsit felette maradtak a cukor értékeim.

Azt is elmondta, hogy a cukorbetegség azért alattomos, mert közvetlen következménye nincsen rövid távon, de hosszú távon vérnyomást emel, érszűkületet okoz. Értékelte, hogy sportolok és az életmódomon is változtattam. További súlycsökkenésre vett rá.

Végül 2016 körül beállt a körülbelül 84 kilogrammos súlyom, amely később tovább csökken 82-83-ra hosszú távon.

2017-ben megváltozott az életem. Az alkoholt gyakorlatilag száműztem az életemből. Azt azért el kell mondanom, hogy egyes testrészeimben időnként kisebb zsibbadásokat tapasztaltam, illetve az akkor már legalább 10 éve csengő fülem csengése is erősebb lett.

Rosszulléteim

2012-től kezdődően két-három évente előfordult, hogy elájultam, minden előjel nélkül. Először egy vizsgaidőszakban kora hajnalban volt. Kimentem a WC-re és lefordultam róla, amikor rendbe tettem magam. Leesett a vérnyomásom és a fejem is koppant a padlón. Kihívtuk a mentőket, akik bevittek a Tétényi úti kórházba. Felületesen megvizsgáltak, majd betettek az őrzőbe. Belémtoltak két infúziót, majd kora délelőtt hazaengedtek.

Pár évvel később megint előfordult. Ekkor bulin voltunk előző este Adriana barátainál. Ettünk, ittunk. Hazaértem. Hasonlóan kimentem WC-re és amikor végeztem elestem. Lement a vérnyomás a fejemből, talán hánytam is. Kijöttek a román mentősök. Infúzió, talán valami gyógyszer. Jól lettem. 2019-ben  már a Fodor utcában hasonló volt, akkor is hánytam. A mentősök ugyanúgy belémtolták az infúziót, majd elmentek.

Ezek a dolgok utólag összekapcsolhatók, mert tinédzser koromban a fogorvosnál ugyanígy jártam. Beültem a székbe forogni kezdett velem a világ és a kanapén ébredtem. Szerintem egy ösztönös elbújás, menekülés vágy  reakció jött ki rajtam. Halottnak tetettem magamat.

Infarktus

2022 Január 5-én nap közben az iskolában, az ebédlőben ettem és nem kívántam a második fogást, ott is hagytam. Felmentem az irodámban és határozottan rosszul éreztem magamat. Hozzáteszem, hogy nem sokat aludtam, talán négy órát. Kértem a titkárnőmtől egy teát, majd lefeküdtem aludni a díványon. Kérdezték, hogy vigyenek-e haza, de azt mondtam, hogy most nem kell. Kb. Két órát aludtam, utána jobban éreztem magamat. Hazavezettem, közben vettem egy COVID tesztet is. mikor hazaértem mondtam Blankának, hogy nem érzem magam jól és lefeküdtem aludni. Kb két óra múlva, este 7 körül felkeltem, tettem vettem, majd éreztem, hogy megint rosszul vagyok. vérnyomást mértünk és 85/40 is kijött. Kihívtuk a mentőket. Kb. 8 körül megérkeztek. Kérdezgettek, hogy mi van. Azt hitték, hogy csak ki vagyok száradva, ezért adták a szokásos infúziót, meg valami gyógyszert. Közben viccelődtek Dodival, a gitárjaimmal, stb. Hála istennek sokáig tartott és közben csináltak nekem EKG-t is.Többször. A vérnyomásomat is mérték. Látták, hogy lemegy, majd visszajön. Stabilizálódni látszott. Már éppen menni akartak, hogy akkor ok, amikor a mentőorvos felhívta a figyelmét az ápolónak az EKG-n látható valamilyen tüskére, ami 0,8-1,1 között váltakozott. Fogalmam sincsen, hogy mi volt, de elkezdték vakarni a fejüket.

Egyszer csak azt mondta a mentőorvos, hogy akkor irány a Városmajori szívklinika. Kérdeztem, hogy miért. Azt mondta, hogy valószínűleg infarktusom volt valamikor korábban.

Be a mentőbe, le a kórházba. Egy idő múlva ott feküdtem a műtőasztalon. A szívsebész megerősítette, hogy szépen mondva koszorúér  elzáródásom, magyarul infarktusom volt. A jobb karomon a vénát megszúrták, lidocaint fecskendeztek be, kontrasztanyagot a szívbe, majd egy szondát feldugtak és egy sztent-et helyeztek el az egyik koszorúerembe. Utána irány az intenzív. Hála istennek utána egy napot voltam az intenzíven - nem kívánom senkinek. Csövek lógnak ki belőled és mozdulni sem nagyon tudsz tőlük. Katéter a fütyibe, hogy tudjak pisilni. ágytál a kaki miatt és én valójában nem is éreztem magamat rosszul. Egy marék gyógyszert is kaptam reggelente.

Másnap átvittek egy normális kórterembe, ahonnan egy nap múlva kiengedtek, mivel jól éreztem magam. szerdától szombat délutánig voltam kórházban. Másnap visszakérezkedtem, mert olyan jó éreztem magamat ott - valójában tapasztaltam olyan dolgokat, amelyeket addig sohasem, gyors fáradás, gyengeség. Végül is minden leletem normális, sőt kifejezetten jó volt, így másnap utamra engedtek.

Köszönetet mondtam a mentőorvosnak, aki a lábadozás során meglátogatott és biztosítottam, hogy nagyon hálás vagyok neki. Láttam rajta, hogy jólesett neki.

A gyengeséget majd le kell küzdenem. A katéter miatt - a kihúzás rosszabb volt, mint a betolás - van egy kis fájdalmam a fütykösömben, de az valszeg elmúlik.

A fél éves és az egy éves kontroll eredményei nagyon jók lettek ,ezért általános kardiológiai felügyeletre küldtek, ami azt jelenti, hogyha nincsen panasz, akkor csak évente kell visszamennem. Most már két év tellt el az infarktus óta és nem volt semmi különös panaszom.

Azért azt leírom, hogy az infarktus óta - lehet, hogy a gyógyszerek miatt is - a kezeim állandóan hidegek. Ez azért különös, mert nekem télen is mindig meleg volt a kezem.

Gyors fogyás

2022 őszén az aktuális cukordoki egy új gyógyszert írt fel Roticox néven. Azt mondta, hogy ez szebb, jobb és helyre teszi a cukrot. Vannak mellékhatása, ezért elegy hónapig csak 3mg/nap, majd 1 hónap 7mg/nap, majd egy hónap 14mg/nap az adag. Ha bármi problémám van, jöjjek vissza. Novemberben kezdtem szedni, majd februárban elmentünk síelni. mvel szokásommá vált a reggeli testsúlymérés, ezért 2023-ban elmentünk síelni és síelés után megdöbbenve vettem észere, hogy lefogytam 78-79 kilogrammról 72-re egy hét alatt. Mivel voltam ennél kevesebb is pár nap múlva, ezért utánanéztem  és bizony ennek a gyógyszernek az egyik mellékhatása a gyors fogyás, akár 15-20% is pár hónap alatt. Többen is kérdezték, hogy beteg vagyok, mert nagyon nyúzottnak nézek ki. Mivel 18 - 20 éves koromban voltam 70-72 kg, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek a dokihoz. Végigültem egy délutánt, mert bejelentés nélkül érkeztem. Mikor már minden beteg elment, kinézett rám, kérdezte, hogy mit szeretnék és elmondtam a panaszomat. Este negyed kilenckor fogadott és felírt más gyógyszert. Azóta eltelt majdnem egy év és most is 73-75 kg között vagyok reggelenként.

Szemműtét

2024.02.21-én optikát (szemlencsét) cseréltek a jobb szememben. Ez konkrétan 270 eFt-ba fájt, de előtte egyszer már volt 26 eFt egy vizsgálat. Ez egy földöntúli élmény volt. Bizonyos tekintetben rosszabb, mint az infarktusos katéterezés. De ne szaladjak előre.

Én örök életemben enyhén rövidlátó voltam. A bal szemem -0.5, a jobb szemem -1.5 -ös volt, azaz rövidlátó voltam. Valójában csak vezetéshez használtam szemüveget, de azt is inkább napszemüvegként hordtam. 2014 körül észrevettem, hogy szemüveg nélkül is elég jól látok vezetéskor. Közelre addig is ok voltam. 2017 körül észrevettem, hogy közelre kezdek rosszabbul látni. Betudtam az öregszeműségnek és amikor zavarni kezdett vettem egy olvasó szemüveget. Ez a folyamat folytatódott és 2022 végén vettem egy másik két bifokális szemüveget, ami olvasószemüveget és monitortávolságot jelentett. +0.5 és +1.5 körüli értékekkel a bal szemen és ennél kicsit kisebbekkel a jobb szememen. 

2023 nyarán észrevettem, hogy kellene távolra is egy.. Mivel a két szemem mindig is különbözött, ezért úgy gondoltam, hogy legyen egy három szegmensű multifokális szemüvegem. Mikor hazahoztam kiderült, hogy nekem az nem válik be, ezért visszamentem és ajánlottak helyette egy kis ráfizetéssel egy bifokális olvasó + monitor távolságú szemüveget plusz egy távollátó szemüveget. 

Nyár volt, és nem lett időre kész a szemüveg, elutaztunk nyaralni. Mikor hazajöttünk, kora ősszel észrevettem, hogy a jobb szememmel mintha homályosabban látnék. Ez az érzés fokozódott, ezért novemberben elindultam szemorvoshoz. Az SZTKban 2023 novemberében a szemem megvizsgálásra előjegyzést tudtam volna kapni 2024 májusára, amikor adnak majd egy időpontot a vizsgálatra  ( MOCSKOS, ROHADT FIDESZ!!! ). A SZTK-ban a betegirányító a kezembe csúsztatott egy névjegykártyát, hogy hívjam fel a számot. Ő ott dolgozik, harmadállásban. Két nap múlva mehettem a szemvizsgálatra. 

Az orvosnő megállapította, hogy kifejlett szürkehályog van a jobb szememen és a balon is kezdődik. Meg kell műteni. Az időpont február 21, mivel budapesti lakos vagyok, ezért mehetek Bicskére. Valószínűleg egy hónappal később a balt is meg kell műteni. A műtétet a TB fizeti, az egyszerű lencsét a TB fizeti. Ha multifokális lencsét akarok, akkor az kb. 200 eFt / lencse. Végül 279 lett.

Előtte még végeztessek el egy-két vizsgálatot, vér, EKG, illetve a háziorvostól egy igazolást, hogy műthető vagyok. Januárban é február elején ezek lezajlottak. Megjegyzem, mivel az éves cukorvizsgálat is esedékes volt, ezért összekötöttem a vérvételt így nem kellett kétszer menni vérvételre. Azért is időpontot kaptam az SZTK-ban, de ezt kezdem megszokni.

Januárban úgy döntöttem, hogy multifokális lencsét kérek, azaz fizetőst. Ekkor mondta a szemorvos, hogy egy vizsgálatot még el kell végezni rajtam, amiért be kellene mennem a műtét előtti napokban még egy vizsgálat hátra volt, amiért a Szent Imre kórházba (volt Tétényi úti kórház) kellett mennem. Keressem xy hölgyet. Mivel még nem voltam eléggé rutinos bejelentkeztem a betegirányítónál, aki felírta az adataimat, majd felmentem a szemészetre. gondoltam hívnak. Nem hívtak és a rendelés végén csodálkoztak, hogy miért nem vagyok ott, mert az xy már elment. Emiatt lekéstem a háziorvost is, amire egy kicsit megorroltam, de mindegy. Beszéltem a szemorvossal, aki azt mondta, hogy másnap reggel menjek oda 8-ra vagy akár előbb is és várni fognak.

Másnap reggel fél nyolckor ott voltam. Jött egy hölgy befelé kórházi ruhában. Kérdeztem, hogy xy-hoz jöttem, z doktornőnek vagyok a betege. Azt mondta nyugi. Bement, majd egy perc múlva nyílt az ajtó és a következő beteget szólították. Mire az idős néni feltápászkodott, de addigra én már az ajtónál voltam és bementem. Elvégezték a vizsgálatot. Odaértem a háziorvoshoz 8:00-kor. Az asszisztens megcsinálta a kért EKG-t. A javaslatot is megkaptam. Átmentem az SZTK-ba. A szemorvos rendelt. Amikor kinyílt az ajtó és az ottani nénike is feltápászkodott, már nyomultam be, hogy a doktor hölgyet keresem.  Mindent megbeszéltünk. 

Audis köcsögnek éreztem magam, de hát ez a világ jelenleg...

A szemműtétre reggel mentem Bicskére. Odaautóztam. Bementem a betegirányítóba. Rögtön beküldtek egy ajtón. Ott felvették az adataimat és adtak egy ágyat. Öltözzek át pizsamába, vagy amit hoztam magammal. Adtak valami cseppet a szemembe - pupillatágítónak.. Amíg vártam elintéztem néhány telefont. Jött egy hölgy a bank terminállal, hogy akkor most lehet fizetni. 

Utána kaptam még cseppeket a szemembe, majd jött egy betegszállító, hogy fáradjak utána. Az előtérben leültettek egy székre és lidocain cseppet kaptam többször egymás után érzéstelenítőnek. A harmadik után a negyedik már egyáltalán nem fájt, nem is igen éreztem.Aznap én voltam a negyedik, betegük. Érdekességképpen jött egy 90 éves bácsi is műtétre. Kb fél óra múlva mondták, hogy fáradjak be a műtőbe. Felfeküdtem a műtőasztalra a hátamra. Az utasítás az volt, hogy mind a két szememmel nézzek egyenesen egy készülékbe és képzeljem, hogy a tengerparton vagyok és csinos lányok rohangálnak, azokat figyeljem mind a két szememmel. A pupillatágítás miatt ugyanakkor olyan fény volt, hogy a bal szememet be akartam csukni. A jobbal úgyis csak foltokat láttam (!), azért azt tudtam, hogy nyitva kell tartani. 

Azt mondta, hogy szép érett szürkehályogom van, lehet hogy lesznek váratlan szituációk, amitől kicsit nyugtalanabb lettem. 

Kérte, hogy lazítsak. Kezdtem beszarni ez az igazság! Mondtam neki. azt mondta, hogy két választásom van, felpattanok és hazamegyek, vagy maradok és fogok látni. Persze mondtam, maradok, csak a feszültséget próbálom oldani. Az infarktusnál is dumáltam, amikor tudtam.

Az arcomra terítettek egy steril anyagot és kezdték. A jobb szememnél kivágták az anyagot és mivel nem éreztem, ezért nem tudom, hogy mi történt pontosan. De többször is mondta a dokinő, hogy nézzem a lányokat, ne feszítsek, nyugodjak le. Persze mondhatta. Ha lelazultam, utána akkor is befeszültem pár másodperc múlva. Szólt az asszisztenciának, hogyha visszajövök a másik szememmel, akkor dupla nyugtatót adjanak.

Egyszer csak azt láttam a jobb szememmel, hogy fényes, földöntúli villódzások vannak - színesek is - ilyen lehet a halálközeli élményeknél, majd sötétség. Nem láttam vele semmit. Valószínűleg ekkor vették ki a használt lencsét és dobták a szemétbe. Utána hallottam, hogy cseppentsenek, majd újra, majd újra, majd az egy szempilla, majd... megint elkezdett a dokinő turkálni a szememben. Hasonló villódzások és fények, mint az előbb. Varrom a sebet. Készen vagyok. Minden ok. 

Kaptam egy monoklit a szememre, pontosabban egy műanyag takarót ráragasztottak a szememet védendő, majd kiültettek az előtérbe. Éreztem, hogy forog velem a világ. A szokásos ájulás közelít. Lehajoltam, hogy vér menjen a fejembe, de szóltak, hogy ne mert felszakad a seb üljek fel. Felültem, majd pár másodperc múlva elájultam és álmodni kezdtem, de hamarosan felébredtem. Visszakísértek a szobámba pár perc múlva, lefeküdtem az ágyra. Szerintem aludhattam is valamennyit, de nem sokat. Kb. fél óra múlva megkérdeztem a pultnál hogy mehetek-e. Azt mondták, hogy itt írjam alá és mehetek.

Minden bizonnyal egy hónapon belül lezajlik a másik szemem műtétje is.

Konklúzió

Mint korábban kifejtettem a cukorbetegség lassan öl, de hosszú távon öl. Az erek falain plakkok raküdnak le a megemelkedett koleszterin miatt és szűkítik az erek keresztmetszetét. Az erek egy idő múlva elzáródhatnak. Attól függően, hogy hol válik nullává az erek keresztmetszete más és más következmény lehet. Nálam a szív egyik koszorúerében, ezért lett szívinfarktusom. Másnál az agyban, akkor sztrokeot kap az illető.

A kórházi jelentés elmondja, hogy egy sztent-et kaptam, de egy másik koszorúerem is 50%-ban le van szűkülve, ami még nem kritikus, de szedni kell a gyógyszereket. A gyógyszereim célja a vércukor csökkentése 7 alá, a vér higítása, hogy a sztentre ne rakódjanak le plakkok, a vérnyomás csökkentése, a szívritmus stabilizálása, gyomorvédő és így tovább, vagy hétféle gyógyszer. Na ezt kell szednem életem végéig!

Remélem, hogy az elkövetkezendő 20 év alatt nem ismétlődik meg az infarktus...