Mi a cél?
Az edzésnek az a célja, hogy a korábban rosszul berögzült mozdulatból "szép" mozdulat legyen, mert a szépen kivitelezett mozdulat hosszú távon sokkal eredményesebb lesz. Jobban lehet kontrollálni a labdát, tehát pontosabban lehet ütni, gyorsabb lesz a labda, mert a teljes test részt vesz a kivitelezésében, ráadásul a tipikus teniszbetegségek - teniszkönyök - sem jön elő olyan gyorsan.
Az alapállás
Amikor a játékos fogadja az ellenfele labdáját, akkor a teste merőleges a pályára, esetleg az egyik lába kicsit hátrébb van. A lábak enyhén hajlítottak és stabil az állás. Az ütőt mindig két kézzel fogja, nem lógatja lefelé. Az egyik kéz a markolat végét fogja, a másik pedig a fej és a markolat találkozását. Azok, akik a fonákot két kézzel ütik a másik kézzel a markolat felső részét fogják.
Milyen a szép tenyeres mozdulat?
Az alábbi képen Federer egy kivitelezett tenyeres ütésének mozdulatsorát lehet látni. A mozdulat az első sorban kezdődik és a második sor végén ér véget.
Amikor észleli a játékos, hogy tenyeresre jön a labda, akkor a tenyeres oldali lábával hátralép, egyensúlyban áll, de semmiképpen sem a hátsó lábán van a súlya, a teste majdnem párhuzamos állapotba kerül a pályával. A labdától olyan messze helyezkedik, hogy a kinyújtott kezében lévő ütővel el tudja találni a labdát. Az ütésre való felkészülés során hátraviszi az ütőjét úgy, hogy az ütő feje a dereka alá kerül. Elindítja az ütőt előre lent. Ahogyan a kar előrelendül úgy elfordul a test is. A labdával az ütő a test mellett találkozik, esetleg egy kicsit a test előtt. Miután a labdát megütötte, a mozdulat folytatódik és az ütőt tartó kéz a másik oldalon a váll fölé lendül. A mozdulat végén az ütő nyele a pályával ellentétes irányba áll. A szemközti játékos látja a márkajelzést az ütő végén. Az ütő menet közben ferdén felfelé haladó mozgást végez.
Az ütésre való felkészülés és az ütés során az ütő hátramozdítása, majd az előre lendítése, és az ütő kivezetése egy folyamatos mozdulatsor, megszakítás nélkül. A profik gyakran a hátravezetést úgy indítják, hogy a fejük felett lendítik hátra az ütőt, ami egy kört ír le, de szintén alul indul előre.
Fontos, hogy az ütő mozdulat kezdetén a test helyzete stabil legyen, és aránylag távol legyünk a labdától.
Tipikus hibák:
Túl közel állunk a labdához. Tudatosan kell korrigálni, azaz távolabb állni a labdához. Ez a hiba azért van, mert a játékos nem mer távol állni a labdától, mert fél, hogy nem éri el. Ugyanakkor a távoli labdához egy lépéssel közelebb menni könnyebb, mint a közeli labda elől elhajolni. A közeli labdát pedig csak pontatlan kényszerütéssel lehet visszaütni.
Ha lefékezzük az ütő kivezetését, akkor a mozdulat görcsössé válik. A fékezés miatt kisebb energiát adhatunk bele, mint amennyit tudnánk, az izmok gyorsabban elfáradnak és pontatlanabb lesz az ütés. Az amatőrök között gyakran látni ilyen lefékezett ütéseket.
Ha a labda alacsonyabban jön, mint ami kényelmes, akkor a játékos lehajol érte. Helytelen, mert a megváltozott testhelyzet pontatlanná teszi az ütést. A lábaival kell leguggolni és az ütéshez így kell elérni az ütő megfelelő magasságát és a mozdulatot úgy indítja, hogy ütés közben felemelkedik.
Ha a labda túl magasan jön akkor a játékos magasabbra viszi az ütőt. Helytelen, mert a megváltozott testhelyzet miatt pontatlan lesz az ütés. Ha a labda magasan jön, akkor annyira kell hátralépni, hogy mire megütöm már kényelmes derékmagasságba hulljon le. Ja kérem egy kis lábmunka!
Az alábbi mozgó gifen egy szép tenyeres mozdulat tekinthető meg:
A mozdulat elején a kis ugrálás azt jelenti, hogy a játékos pontosan pozicionálja magát az ütéshez. Illetve alapszabály, hogy teniszjáték közben a játékos kis lépésekkel, kis ugrásokkal korrigálja a labdához való helyzetét.
Milyen a szép fonák mozdulat?
Szintén Federer fonákját nézhetjük végig.
A fonák esetén a labda és a játékos távolsága (ütőtáv) kisebb, mint tenyeres esetén. Az ütőt szilárdabban fogjuk. Ahogyan érkezik a labda a játékos úgy fordul, hogy az ütőt tartó válla fordul a pálya felé. A test az ütés kezdetén megint párhuzamos a pálya hosszával. A lábak a testmagasságot szabályozzák be. Állva, kiegyenesedve ritkán lehet jó fonákot ütni. A mozdulat kezdetén az ütőt fogó kéz hátraviszi az ütőt alulra. A másik kéz segít neki. A hátramozdítás itt is lehet egy körmozgás, de ennek nincsen lényeges szerepe. Az ütő előremozdulása körülbelül a térd magasságában indul és előre felfelé halad. Az előremozduló ütő a test vonalában, illetve egy kicsit előtte találja el a labdát, majd továbbhalad ferdén felfelé. A mozdulat végén a kéz szinte kiegyenesedve a fej fölött lesz, az ütő az égre irányul. A másik kar sem tétlen, mert az is kinyúlik, mintha kifeszítené a testet. Ez többlet lendületet ad az ütésnek.
Azt kell elérni az edzések után, hogy ezeket a mozdulatokat álló helyzetben, ideális körülmények között, illetve mozgás közben lábbal odaérve is el tudja végezni megfelelően kivitelezve.
Az edzések kezdetén nem fontos, hogy az elején rögtön bődületesen jókat és pontosakat üssünk, hanem a mozdulat szép kivitelezése a lényeges. Ha az már stabilan megvan álló helyzetből, mozgásból, utána lehet figyelni a pontosságra is. Valójában a pontosság már a helyezkedés jóságától függ majd.