Kereszt-egyenes, tenyeres-fonák
Az ütés irányításához fontos a testhelyzet. Alapesetben két helyre küldhetjük a labdát. Keresztbe vagy egyenesen.
A keresztbe ütött labda mindig biztonságosabb, mint az egyenes labda, mert ilyenkor a leghosszabb a pálya, nehéz túlütni a labdát - persze nem lehetetlen.
A tenyeres keresztlabda pedig a legkönnyebb ütésfajta. A testhelyzet a szokásos tenyeres helyzet kissé pörgetve át az alapvonalon. A kar kicsit elhalad a test előtt.
A tenyerest középre ütni vagy egyenesen ütni nehezebb, mert a pálya ilyenkor rövidebb, könnyebb túlütni a labdát. Az egyenesen ütött labda szándéka általában az, hogy a vonal mellé tegyük a labdát, ami már pontossági kérdést is felvet. Egy átlagos játékos az alapvonalról kb. egy méteres pontossággal üti a labdát a túlsó alapvonalra. Egy amatőr ennél pontatlanabb. A testhelyzet nyitottabb, az ütő közép felé mozdul.
A egyenesen ütött labda esetén a test szinte túlfordul. Az ellenfél ilyenkor ha figyeli a testbeszédet, akkor idejében felismerheti a szándékot.
A fonák esetén is a a kereszt fonák a könnyebb. A pálya hossza itt is a legnagyobb, ráadásul fonákkal kisebb erővel ütjük a labdát, tehát nehéz túlütni. Inkább az irányítással lehet gond. A fonák egyenes a legnehezebb ütésfajta, de ekkor a test is elfordul és pontosan célozva hatékony lehet. A fonák kereszt bal és jobb kezesek egymás elleni játéka esetén veszélyes lehet, mert a kereszt fonák a másik tenyeresére érkezik, ami nagyobb erejű választ eredményezhet.
A legkönnyebb return ütés a tenyeres keresztre jövő tenyeres kereszt válasz. A második a fonák keresztre adott fonák keresztválasz. Ezek után következnek a tenyeres keresztre adott tenyeres egyenes válasz. A fonák keresztre adott fonák egyenes válasz a legnehezebb.
Amikor ketten játszanak és mind a kettő ugyanabban a ritmusban játszik keresztbe előnyt jelent, ha az egyik játékos egy idő múlva váltja a keresztet egyenesre, a pörgetett labdát nyesettre vagy teli laposra, illetve a tenyerest fonákra. Minden váltásnak megvan a veszélye, mert a játékos ilyenkor ritmust vált, de a másikat ilyenkor kizökkentheti a ritmusból is.
Rövid-hosszú
A másik játékos megzavarásának jó módja, hogy a rutinból, ritmusosan ütött labdák helyett időnként egy rövidebbet üt a játékos. Ilyenkor is a kezdeményező van előnyben, mert a másik nem feltétlenül számít rá. A rövidebb labdánál fontos, hogy egyúttal váltsunk irányt is lehetőség szerint, mégpedig a másik fél gyengébb oldala felé. Ilyenkor a másiknak előre kell mozognia, gyengébb ütésfajtájával kell ütnie, tehát nagyobb a hibaszázalék. Ha utána mi megint egy hosszút ütünk, akkor előfordulhat, hogy az ellenfél lábához ütjük a labdát, amit nehezen tud felszedni.
Persze benne van a pakliban, hogyha becsalogattuk a másikat a T vonalhoz, és elég jól meg tudja ütni, akkor már bejön a hálóhoz is és akkor át kell emelni rajta vagy elütni mellette egyenesen vagy keresztbe, ami rizikós.
Ezzel kapcsolatban mondta az edző, hogy a T vonal és az alapvonal közötti rész a senki földje! Ott játékos nem állhat, mert egy hosszú lábhoz ütött labdával nehéz helyzetbe hozhatjuk, ugyanakkor az ejtések befutásához is távol van.