Talán tizenhat éves voltam és nagyon magányos. Az általános iskola után a József Attila Gimnázium ma úgy mondanánk, tizedikes tanulója voltam. Az osztálytársaim már mind bandáztak és volt egy olyan mag, akihez szerettem volna tartozni, természetes módon. Ők voltak a menő rockerek - legalábbis én így láttam. A társaságban az egyik srác Laci akkor már gitározott egy iskolai zenekarban, amibe én is bekerültem később és több menő arc is volt köztük, többek között Gyuri, akinek a bátyja ugyanabban a bandában basszusozott. Gyuriék szüleinek a lakása volt a banda találkozóhelye. Kívülálló, nagyon magányos és mások szerint nagyképű, de valójában belül egy félénk, a társaságba nehezen beilleszkedő, kisebbrendűségi érzéssel megvert tinédzser voltam.
Egy őszi délután hazafelé az iskolából menve azon gondolkoztam, hogy a többiek megbeszélték, hogy Gyurinál találkoznak ebéd után és lesz egy kis buli. Én pedig szeretnék a buliba elmenni, de nem tudtam, hogyan lépjek be, amikor nem hívott senki. A lakás a Bartók Béla úton volt közel a Körtérhez és tudtam, hogy hova kell menni, de nem volt merszem. Azon gondolkodtam, hogyan fogadnának be, hogyan gyűjthetnék elég erőt, hogy felmenjek.
Az alkoholban találtam meg az erőgyűjtéshez szükséges eszközt. Bementem a Körtér sarkában lévő közértbe és vettem egy két decis császárkörtét, ami a világ egyik legrosszabb piája volt akkoriban, de olcsó volt és évekkel korábban már megismertem, amikor általánosban egy házibulin ittam belőle. Tudtam, hogy édes és meg lehet inni. Ráadásul az alkoholfoka is megfelelő és volt hozzá elég pénzem. Már nem emlékszem a pontos árára, de körülbelül húsz forint lehetett. Szóval vettem egy két dekás császárkörtét. Szégyelltem magam, mert korábban sohasem vettem magamnak piát, így kicsit feszült voltam. Gyorsan zsebre vágtam és elindultam a Bartók Béla úton. Nem mertem felmenni, ezért továbbmenve az egyik mellékutcában befordulva felmentem a Gellért hegyre és pár száz méterre a főúttól leültem egy lépcsőn. A délutáni napban nem sok járókelő volt. Elővettem az üveget a zsebemből és kinyitva ittam belőle vagy egy decit. Az édes és erős lé végigcsorogva a torkomon nem volt rossz. Ahogy lement, a második nagy kortynak is nekifogtam, majd vártam. Talán tíz perc telt el és éreztem, hogy kellemes melegség árad szét a testemben és változik a tudatállapotom. Kortyoltam még kettőt és lassan kezdett az üveg kiürülni. Nem tudtam, hogy pontosan mi fog történni, mert azelőtt még nem voltam igazán részeg. Közben mégiscsak jött arra egy járókelő és mikor észrevettem eldugtam az üveget. Persze tudom, hogy látta mit csinálok és feszült voltam, de úgy tettem, mintha én nem is tennék semmi rosszat. Hamarosan kiürült az üveg. Tudtam járni és bár nem voltam teljesen tiszta, de nem voltam teljesen részeg sem. Nem dülöngéltem. Ekkor úgy döntöttem, hogy itt az idő.
Lementem az utcára, végig a Bartók Bélán a házig. Megnéztem a kapualjban, hogy melyik lakásról van szó. Felmentem és becsöngettem. Gyuri anyukája nyitott ajtót. Rám nézett és azt mondta, hogy: Szia, gyere be. Ahogy beléptem a lakásba megcsapott egy polgári lakás illata. Annyit mondott, hogy a többiek bent vannak a fiúk szobájában. és kérek-e zsíros kenyeret. Igen, köszönöm kérek - mondtam és benyitottam a szobába.
Körülbelül tízen voltak a szobában, osztálytársaim és más ismerős, vagy nem annyira ismerős srác és lány. A menő srácok a mi osztályunkból és a párhuzamos osztályból is páran. Rám néztek, köszöntek, mosolyogtak én pedig leültem egy ágyra, amin volt egy csörgődob, egy eléggé leharcolt gitár és néhány egyéb apró tárgy. A sarokban egy leharcolt zongora. A szobában vágni lehetett a füstöt, mert szinte kivétel nélkül mindenki dohányzott. Néhányan kártyáztak.
Miután megkaptam a zsíros kenyeret, és elkezdtem enni a többiek közül az egyik felállt, hogy ő abbahagyja a kártyázást. Rám nézett és kérdezte, hogy tudok-e ultizni. Tudtam, mert apám megtanított évekkel korábban. Beszálltam és játszottunk.
Ettől kezdve rendszeresen feljártam Gyuriékhoz. Bent voltam a csapatban.