Középiskolai osztálytársam Kati a Szegedi tudományegyetemre nyert felvételt programozói (vagy ahhoz hasonló) szakra. Kati életvidám személyiség és jelenleg a könyvelőm, aki kiszakadva a szülői ház fogságából szegeden egy albérletben lakott és egyébként élte a szabad, független, fiatal és szexre éhes nők világát. Az első év második felében egy hétvégére meghívott magához. Adival ketten utaztunk Szegedre, ahol korábban már osztálykiránduláson voltam, de hát ez azért egy másik történet volt.
Mikor találkoztunk, akkor derült ki, Kati tulajdonképpen úgy néz ki, hogy kimarad, mert az egyetem helyett az egyetem mellett működő vidám helyeket látogatta gyakran és igazából a tanévet nem fogja teljesíteni. A hét végén meglátogatta velünk az összes fontos helyet szegeden, összeismertetett minket az összes helyi haverjával, barátjaival és némi információt kaptam én is a szabados életéről, amit nem osztok meg, de valójában nem is tudok részleteket.
A lényeg az, hogy Kati élte világát, mi pedig rácsodálkoztunk a miénktől eltérő egyetemista életformára. Az albérletben egy idős asszony volt a házinéni, akivel kapcsolatban az alábbi történet ragadt meg bennem:
Mikor megérkeztünk, a bemutatkozás után az alábbit kérdezte a néni:
- Öttémá?
- Tessék, mit tetszett mondani?
- Öttémá?
Fogalmam sem volt, hogy mit szeretett volna mondani a házinéni. Kati ekkor jött be és fordított:
- Ettél már? .- ezt kérdezte a néni, de szögedi tájszólásban
Ez maradt meg az utazásból...
Valójában volt egy általános iskolai földrajztanárom, akinek a nevére sajnos már nem emlékszem és ő megtanította nekünk a szögedi tájszólást, mert onnan származott. Egyébként egy kommunista lelkületű, szerencsétlen asszony volt és már általános iskolás koromban is kissé viszolyogtam a személyétől, de a tárgyától nem. Érdekes, hogy általában azt szokták mondani, hogy a tanulók azokat a tárgyakat kedvelik, amelyeknek a tanárait kedvelik. Ebben az esetben ez nem jött be, mert a hölgyet nem kedveltem, de a földrajzot igen.