Finnország a XX. század első felében hideg és szegény helynek számított. A II. világháborúban a Szovjetunióval megküzdöttek és hősiesen helytálltak - főleg a télnek köszönhetően. Szóval a II. világháború után egy gazdaságilag elmaradott, hideg, barátságtalan hely volt. Nyersanyagban a fán kívül szegény országról beszélünk, ahol az év felében hó van mindenütt és a nyár körülbelül két hétig tart.
Jelenleg a PISA teszteken messze a legjobb eredményeket érik el a diákjaik! Az életszínvonal magasabb, mint Nagy Britanniában vagy Németországban. És mindez az oktatási rendszerüknek köszönhető.
Legjobb tudomásom szerint körülbelül 1960-ig az oktatási rendszerük a Kelet-Európában majdnem midenhol elterjedt poroszos rendszerhez hasonlított és egyre kevésbé tudott megfelelő képzettségű felnőtteket kinevelni. A szegénység és a sikertelenség a kor politikusait arra az elhatározásra juttatta, hogy az ország fejlődésének az alapja az oktatás lesz. A finn hatalmon lévő pártok megegyeztek abban, hogy az oktatást modernizálni kell, mégpedig az aktuális kor modern pedagógiai módszereit felhasználva. A pedagógiai reform még ma is tart, bár alapköveit már évtizedekkel ezelőtt lerakták. Nézzük a fő összetevőket.
1. A politika nem mondja meg, hogy mit, hogyan kell tenni.
A politikát teljességgel száműzték az oktatásügyből. Nem a politikusok döntenek arról, hogy mit, miért és hogyan kell tanítani. Az országban lévő multinacionális vállalatok (Nokia, Volvo, stb) sok magasan képzett munkavállalót akarnak és nem favágókat, vagy csőhajlítókat. Ehhez az kell, hogy a diákok akarjanak tanulni képességeik szerint. A tananyag a mindenkori társadalmi szükségszerűség felismeréséből adódik.
2. Az oktatás ingyenes
Finnországban minden iskolában az oktatás ingyenes minden szinten. Minden költséget az állam áll. Az iskolák egyformán jól felszereltek bárhol is legyenek az országban. Ez a felszereltség az épületekben, a használható eszközökben (mini notebookjaik vannak minden diáknak és tanárnak amit az iskolától kapnak), a tankönyvekben, az elérhető tananyagban, az épületek berendezésén mindenhol a legmagasabb színvonalat jelenti.
3. A pedagógusi pálya az egyik legmegbecsültebb pálya a társadalomban
Finnországban a pedagógusok kifejezetten jól képzett embereknek számítanak, szavukra adnak, tanácsaikat meghallgatják. Pedagógusok anyagi elismerése mindenhol nagyon magas . jól keresnek! A pedagógusok nincsenek agyondolgoztatva, nincsen második vagy harmadik állásuk. Egyedüli feladatuk a gondjaikra bízott diákokkal való foglalkozás. A pedagógusi szakokra tízszeres a túljelentkezés!
4. A pedagógus képzés
A pedagógusokat az egyetemre való jelentkezéskor nem csak a szaktárgyaikból vizsgáztatják, hanem a motivációjukat, az elhivatottságukat és alkalmasságukat is megvizsgálják. A pszichológiailag nem alkalmas, vagy egyéb alapvető képességekkel nem rendelkezőket nem engedik be a tanárképzésbe. Náluk nem lehetnek beszédhibás, vagy pszichológiailag agresszív személyiségű, szorongásos tanárok.
5. A tanári szabadság
A finnek felismerték, hogy a nevelési-oktatási folyamat kulcs szereplője a pedagógus. Olyan pedagógusra van szüksége a folyamatnak, aki ki tudja választani az adott korcsoportnak és összetételnek megfelelő pedagógiai módszert, hogy a legjobb eredményt érje el. Nem a központilag meghatározott állami normák, a szabályozás, vagy a minősítés írja elő a pedagógusok teendőit, hanem a tanár személyisége, hivatástudata, szándékai.
6. Reformok kérdése
A finn rendszerben az oktatási rendszer változása általában 5-6 éves folyamat, amelynek első éveiben megtervezik a módosítást, néhány iskolában bevezetik, kipróbálják, az eredményeket tesztelik, majd ha kell változtatnak rajta és csak azután kezdik országosan ismertetni és bevezetni a változásokat.
7. Az általános iskola
A gyerekek 7 évesen kezdenek iskolába járni (van iskola előkészítő). Az első 6 osztályban nem osztályozzák őket, hanem szóbeli értékelést kapnak. Kevés a házi feladat, ezért otthon nem kell stresszelniük a másnapi órákkal kapcsolatban. Naponta négy tanórájuk van, igaz 70 perces egy óra. Az órák közötti szünet is viszonylag sok, összesen 75 perc.
A különböző képességű diákok együtt tanulnak. Pedagógiai asszisztens segíti a lemaradókat. Kis csoportos oktatás van a természettudományos tárgyak területén.
8. A középiskola
A középiskolában a 11. évfolyamtól az oktatás trimszeterekben zajlik. Ez azt jelenti, hogy vannak kötelező tantárgyak, amelyeket mindenkinek tanulnia kell, viszont ezeken felül a diákok a céljaiknak megfelelően kiválaszthatják, hogy milyen órákat szeretnének látogatni. A tanév három szakaszból áll, a szakaszok végén vizsgákból. A szakaszon belül nincsenek döntő fontosságú vizsgák, számonkérések. Amikor letelt egy szakasz, akkor új tárgyakat vehetnek fel a diákok.
A diákok gyakran projekt elven tanulnak. A tanár pedig a munkának csak az irányítója. Volt diákom tapasztalatából tudom, hogy az órák meglehetősen lazák. Ha a feladat megoldásához szükséges számítógépet használni, akkor használják a gyerekek, akár úgy is, hogy átmennek egy másik terembe egy számítógéphez.
9. A közeljövő, reformjai
Új hírek szerint a finn oktatás újabb reformája abból fog állni, hogy nem lesznek tantárgyak. Gondolom ez elsősorban általános iskolában lehetséges. Témákról lesz szó az órákon és a diákok közösen dolgozzák ki a feladatokat, egymással együttműködve, játszva, hiszen a 21. század modern társadalmaiban az együttműködés a legfontosabb. (Talán a KIP módszert is alkalmazzák)
Ez azt jelenti, hogy a téma határozza meg azt, hogy mit tanulnak az egyes területeken a diákok. Például ha az Európai Unió a téma, akkor a földrajz, a történekem, az irodalom, az idegen nyelv, a természettudományok mindegyike ehhez a témához kapcsolódik.
10. Hogyan állnak a reformokhoz a pedagógusok
A pedagógusok 70%-a az új reformmal kapcsolatos képzéseken vett már részt - külön díjazásért. Általában is nyitottak az újításokért.
11. Az eredmény
A PISA teszteken a legjobb teljesítményt a finn diákok nyújtják. A finn iskolások 93 %-a sikeresen leérettségizik, 66%-uk felsőfokú tanulmányokba kezd.
12. Mi az, amiről nem volt szó?
A szakképzés hogyan néz ki náluk?
Milyen a diákok motiváltsága?
A közmegegyezésen alapuló általános műveltség hogyan kérhető számon, lesz-e egyáltalán ilyen?