Mit akar a fenntartó az iskolától?
A legrosszabb olvasat
Elsősorban működő, gond nélküli, a feladatokat jól megoldó iskolát. Ha a fenntartó nem profitorientált, akkor azt szeretné, ha minden egyes átutalt összegről tudná, hogy mire fordították, nehogy akár egy fillér is rossz helyre menjen.
A pozitív olvasat
A fenntartó szeretné azt, hogy az általa fenntartott iskolájára büszke lehessen. Az iskolája sok híres embert neveljen. Országos és nemzetközi kultúrális események egymást váltsák.
A realitás
Az igazság a kettő között van. A 2013-as évben az állam átveszi az iskolák fenntartását, ezáltal várhatóan a rosszabb olvasat válik számára fontossá, de valójában az állam megpróbálja azt a minimumot átadni az iskolának, amelyből működni tud az iskola, és a minőséget a hozzáadott érték alapján várja el. A fenntartó végülis azt akarja az iskolától, hogy a rendelkezésre álló pénzből a törvényben előírt feltételeknek feleljen meg az iskola, nyújtson kiválót és ha lehet ne okozzon gondot.
A probléma ott van, hogy az iskola fenntartása azért költséges, mert nagy a munkaerőigénye. Robotok nem tudják megtanítani a diákokat egyes készségekre, tehát a munkaerőt meg kell fizetni.
(2013-2015)
Az elmúlt években a központosított fenntartó koncepciója lényegében megbukott, ugyanis a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ a maga 140 ezer dolgozójával egy lassan mozduló irgalmatlan mammut lett, lassú döntéshozással. Mivel az iskolák működtetéséhez szükséges pénzeszközök már korábban is nagyon alacsonyak voltak, a központosítás során pedig éves szinten mintegy 100 milliárddal kevesebb pénzt terveztek az iskolarendszer számára, ezért a KLIK-es iskolák az elmúlt években gyakorlatilag az épületük, működésük színvonalát nem voltak képesek megtartani sem, nem hogy fejlődhettek volna. 2015 nyarán az állam bevallottan 10 milliárd forinttal tartozott a közüzemi beszállítóknak és ehhez képest a többi kisebb beszállító hónapokig nem jutott a pénzéhez. Nem azt mondom, hogy sohasem fizették ki őket, de 30 napos határidő helyett sokszor 90, 120 nap múlva jutottak csak pénzükhöz.
A helyes fenntartás olyan, hogy a döntéseknek és a döntések végrehajtásához szükséges eszközöknek a helyszíne mindig az a szint, ahol a legtöbb információ van a döntéshez. Az intézmények vezetői korábban is és a jelen pillanatban is az optimális döntéseket akarják meghozni, amelynek eredményeképpen iskoláik a lehető legsikeresebbek lesznek.
(2015)
Ebben az évben a szakképzés, tehát az iskolák egy harmada kissé decentralizálódott, azaz szakképzési centrumok jöttek létre és egy-egy centrumba 8-15 iskolát helyeztek. ezáltal kezelhető méretű gazdasági és szervezeti egységek jöttek létre. Az iskolák működése is rugalmasabb lett. Ja és több pénzt toltak bele, így az iskolák elkezdték behozni a lemaradásaikat.
(2020)