Nagyon sokáig hittem és jelenleg is hiszek abban, hogy a digitális rendszerek hamarosan utolérik vagy már el is érték a hagyományos analóg rendszerek minőségét a zenében.
Főleg a gitárosok azt gondolják, hogy az igazi hangzást az analóg cuccok biztosítják. Valamilyen márkás gitár 1,5 millióért, csöves fej fél millióért, hagyományos 4x12-es hangláda fél millióért és egy-két pedál pár százezerért.
Miért gondolják ezt? Azért, mert ehhez szoktak hozzá és azért, mert látják a saját szemükkel a beállított potméterek irányát. Ismerek nem egy olyan zenészt, aki a beállításokat úgy jegyzi meg, hogy filctollal bejelöli, hogy az adott potméternek hogyan kell állnia.
Valójában ezeknek a zenészeknek fogalmuk sincsen, hogy az adott eszköz mit csinál a hanggal és a beállítások mire valók. Ez edukációs probléma.
Miért gondolom, hogy a digitális cuccok legalább olyan jók, mint az analógok?
A mai modern, jó minőségű - és drága - digitális boardok 24 bites technológiát használnak, azaz a leghalkabb és leghangosabb részek közötti hangerőkülönbség elméletileg 144 dB. Ez jóval több, mint amit az emberi fül meghall.
A 48KHz-es mintavételezés is jóval 24 kHz feletti hangokat tud kezelni. Mi akkor a gond?
Valószínűleg az analóg rendszerekben mindig jelenlévő zaj.