Steve Jobs gondolatai
Az Apple alapítója, korunk egyik legnagyobb hatású cégvezetője volt. Neki köszönhetjük a mai ablakozós számítógépeket, az okostelefonokat, az MP3 lejátszót, a tableteket. A Pixar nevű cége alapvetően megváltoztatta a filmgyártást! Ritkán nyilatkozott újságíróknak, de életének egyes pillanataiban mégis megfogalmazta hitvallását és a nyilatkozatait. Munkatársai emlékezéseit és e ritka megnyilatkozásait szorgalmas emberek összegyűjtötték és könyv formájában megjelentették. Az alábbiakban Jobs gondolatait alkalmazom az iskolánkra. Meglepő, hogy mennyire illenek ide is.
Tipikus helyzet
Egy tanár kinyitja a tanterem ajtaját, besétál, beözönlenek a szünetben a folyosón üldögélő tanulók. Többen a terembe való bemenetel alatt sem hagyják abba a mobiltelefonjukon a játékot. A tinédzserek lehuppannak a padok mögé. A tanár beírja a naplót (elektronikus vagy papír alapút), felnéz kéri a házi feladatot, vagy bejelenti az óra anyagát. Eltelt öt perc és legalább ketten fekszenek a padon. Négyen-öten beszélgetnek egymással, 5-6 gyerek nyomkodja a telefonját a pad alatt. Legalább hárman zenét hallgatnak fülükben a fülhallgatóval, aminek a zsinórja diszkréten a kabát gallérja mögött megy a padban lévő mobilig. Néhány gyerek úgy tesz, mintha figyelne, hátrafeküdve a székében alig tudja nyitva tartani a szemét. Mindenki az óra végét várja. Az első padokban ülők közül ketten-hárman figyelnek.
Ugye ismerős a helyzet! Nem így zajlik a 21. század első felében egy tipikus tanóra egy tipikus középiskolában Magyarországon? Pedig nem így kellene!
30 évvel ezelőtt a pályám kezdetén ha egy tanár bement az órára az elméleti órákon, közismereti órákon természetes volt a frontális munka, miközben minden ifjú tanár hallott a csoportmunkáról, a páros munkáról, az egyéni munkáról. Mégis a frontális munka volt a nyerő. A gyakorlati órákon egyéni munkára volt szükség.
Azt tanultuk az egyetemen és mindenki úgy tudta, hogy a fő feladat a tananyag átadása, ami úgy megy a leggyorsabban, ha elmondjuk, bemutatjuk, demonstráljuk. Néha visszakérdezünk. Sok tanár nem is nagyon tud más formát elképzelni ezen kívül.
Ma már ezek a módszerek önmagukban nem működnek elég jól. Miért?
Változnak a diákok
A mai diákok az X,Y, Z, stb... generáció vizuális, mobiltelefonokon, Facebookon, applikációkon, Youtube-on nőtt fel. Mindenkinek a szobájában van olyan TV, amin 50-100 csatorna fogható. A National Geographic-on néha olyan ismeretterjesztő filmek mennek, amelyek komplexebb tudást közvetítenek, mint amit egy tanár el tud magyarázni.
A társadalom polarizálódott. Egyes iskolákban, egyes osztályokban a szegény családok gyermekei együtt járnak a jobb módú a polgári családok (iparosok, kisvállalkozók, alkalmazottak) gyermekeivel. Gyakori, hogy a középiskolás diáknak fogalma sincs, hogy mihez kezdjen az életével, hiszen a környezete és lehetőségei ellentmondásban vannak a TV, a társadalom által közvetített mintákkal. Gyakran a család úgy íratja be az iskolába a tanulót, hogy elsődleges szempont a mielőbbi munkába állás.
Ezen kívül még rengeteg egyéb ok van, ami miatt a mai tanulók mások, mint akár 10-20 évvel ezelőtt, ezért más helyzetek és más megoldások kellenek.
A tanítás-nevelés célja
A tanítás-nevelés célja az oktatási kormányzat kijelentéseivel ellentétben sohasem az előírt tananyag leadása, hanem a tanulók megtanítása. A kettő cél között óriási a különbség! A sikeresség záloga az, hogy a tanulók megértik-e a tananyag lényegét, és az elsajáított tudást alkalmazni tudják-e később!
A tanár személyisége
Kutatások és személyes tapasztalataim is azt mutatják, hogy a tanulás-tanítás folyamatban a tanár személyisége a legfontosabb tényező (A tanár személyisége, kutatási eredmény: 2012, A tanár személye, egyetemi tananyag, A legjobb tanár. ). A jó tanár személyisége olyan, hogy képes hatni a tanulókra és a tananyagnak is birtokában van. Sorolhatnám a jó tanár személyiségjegyeit, de a teljes felsorolás lehetetlen. (Néhányat a jelzők közül: kiszámítható, szereti a tanulókat, igazságos, humora van, elfogadó, rajong a tárgyáért, kialakult a személyisége, elfogadta magát, az életével példát mutat, pozitív életfilozófiája van, stb...). Mindenekfelett kicsit sommásan azt mondhatjuk, hogy az a jó tanár személyiség, akit a tanulói annak tartanak.
Szerintem a legfontosabb az, hogy a tanár szeresse, a tanítást (Steve Jobs: Azt csináljuk, amit szeretünk). Ne legyünk megélhetési pedagógusok, akkor inkább válasszunk egy másik szakmát, amiben boldogan dolgozhatunk.
Sok tanár tanítása rutinszerű. Bemegy, leadja az óráit, majd hazamegy, és ez így zajlik éveken keresztül. Tisztességesen dolgozik, mert lelkiismeretesen megtartja az óráit, de tanítványai mégsem érnek el különösebb sikereket. Miért van ez? Több tanárt ismerek, akiket nem hagy nyugodni ez és mindig törik a fejüket valami különlegességen, valami újon és persze felborítják a környezetükben élők komfortját. Sokszor azonban nagy dolgok jönnek ki a kezeik közül. Középiskolás koromban a fizika tanításának egy új módszerével tanítottak és máig maradtak emlékképeim ezekről az órákról. A tanáraim lelkesek voltak és akartak valami újat. (Steve Jobs ezt úgy fogalmazta meg: Hagyjunk nyomot a világegyetemben!)
Ösztönös válaszok, új módszerek
Sok tanár tud ösztönösen tanítani, képes elfogadtatni magát tanulóival. Az ilyen tanárok előbb-utóbb jól fogják tenni dolgukat. Mégis mindenki találkozik azokkal a helyzetekkel, amelyeket az évek alatt összeszedett rutinos megoldásokkal nem tud megoldani. Ilyenkor indítsuk be az agyunkat. Próbáljunk ki addig nem használt, módszereket, találjunk ki szokatlan megoldásokat!
A pedagógia tudománya kifejlesztett sok olyan módszert, amelyeket évtizedek óta kitaláltak, de sokan nem ismerjük azokat. Nézzük ki a pedagógiai szakirodalomban és a mások által kitalált módszereket adaptáljuk, hogy sikereket érjünk el.
Motiválás
A frontális munka és egyéni feladatmegoldáson kívül sok olyan módszer van, amit használhatunk különböző pedagógiai helyzetekben. Gyakran ezekre többet kell készülni, mint a hagyományos módszerekre (csoportos munka, KIP módszer, projekt módszer, drámapedagógia, múzeumpedagógia, stb...). Tankönyvek is alig vannak hozzájuk. Mindezen módszerek közös jellemzője, és célja, hogy készségeket fejlesszenek és az aktuális tananyagot használják közben. A másik közös jellemzőjük, hogy kizökkentik a tanulókat a rutinból és érdekessé teszik a helyzetet. Használatuk közben a tanulók megtanulják a tananyagot is. Az érdekes, új helyzet motiválja is a tanulókat.
Élmények
Bevallom, hogy manapság a fizika óráimon inkább kísérletezéssel foglalkozom, mint képleteket írok fel a táblára és inkább elmesélem egy jelenség magyarázatát, mint hogy levezessek egy teljesen érdektelen kezdő feladatot az aktuális témakörből. Miért is? A cinikus válasz az lehetne, hogy úgysem érettségiznek a tanulók ebből a tárgyból. Az igazi válasz az, hogy élményekhez akarom juttatni a tanulókat azáltal, hogy egy számukra hétköznapi jelenség magyarázatát hozom el nekik a fizika tanítása kapcsán. Ha a rendelkezésre álló időkeret nem elegendő arra, hogy elmélyüljünk a tananyagban, akkor az élmény legyen olyan, ami miatt érdemes figyelni! Ezt Jobs úgy írta, hogy hozzunk létre őrülten jó élményeket!
Bíztatok és támogatok minden tanárt arra, hogy amikor csak lehet mozduljon ki a tanulókkal az iskola falai közül és menjen velük színházba, múzeumba, érdekes termelőüzembe, a város egy érdekes területére, ki a természetbe, a Csodák Palotájába, és bármilyen olyan külső helyszínre, amely aktuális, és alkalmas egy-egy terület megismertetésére. Így azt gondolom, hogy a projekt hét azáltal, hogy nem feltétlenül szakmai tartalmat követel meg, egyúttal motivál, élményt ad.
Kommunikáció
A jó kommunikációs készség a jó tanár egyik legfontosabb ismérve. Ez egyrészt genetikai adottság, a gyermekkor során kifejlődő képesség, és legvégül tudatos, tanulási folyamat eredménye. A genetika szélsőséges eseteket leszámítva megadja az embereknek a kommunikáció alapvető képességét. A családban és a társadalmi környezetben felnövő gyermek a környezetével való állandó interakció során elsősorban utánzással elsajátítja a kommunikáció formáit. Sajnos gyakran vagyunk tanúi annak, amikor más szocio-kultúrális háttérrel rendelkező tanulók kommunikációját félreértjük vagy ők nem veszik a jelzéseinket. Átlagos esetben a felnőttek kommunikációs tanulási folyamata itt meg is áll. Néhány szakma művelői részére azonban érdemes tanulni, a kommunikáció formáit, módszereit, mert hatékonyabbá teszi as munkájukat. Melyek ezek a területek?
- Politikusok - Látjuk azt, hogy az elmúlt két évtizedben a politikusaink milyen kommunikációs tréningeken vettek részt, amelyeken elsajátíthatták a féligazságok és a mellébeszélés tudományát...
- Színészek - Tanulniuk kell a kommunikációt, mert hogyan tudnának olyan személyiségeket hihetően eljátszani, amelyek tőlük lényegesen különböznek (néha nem is sikerül nekik).
- Pedagógusok - A pedagógusok nem csak szavakkal, hanem gesztusokkal, testbeszéddel is nevelnek, motiválnak, tanítanak, fegyelmeznek, vezetnek. Legyünk a kommunikáció mesterei!
Ne vonja el a figyelmünket ezer dolog
A fentiek alapján azt gondolhatja az olvasó, hogy az új módszerek megoldanak mindent csak alkalmazni kell őket. Ez nem így van. Koncentráljunk a cél elérésére: A tanulók a lehető legjobban sajátítsák el a kötelező tananyagot, ugyanakkor legyenek az adminisztratív dolgok is rendben (szólt a tagintézményvezető 
). Az új módszerek használata során, ezért fontos, hogy kellően végiggondoljuk (megtanuljuk) az új módszer bevezetésének lehetőségét, készüljünk fel megfelelően, hajtsuk végre, majd elemezzük az elért eredményeket (reflexió). Az utólagos elemzés alapján pedig módosítsuk a gyakorlatunkat, ha kell.
Arra számítani kell, hogy a számunkra új módszerek rövid távon sohasem hoznak látványos eredményeket (esetleg nem is hoznak eredményeket). Az eredmények sokszor csak évek múlva válnak mérhetővé.