Tanítás, webfejlesztés, programozás, informatika, rock zene

Címsorok

Mivel a HTML a szöveg tartalmáért felel elsősorban, és a keresők is elsősorban a tartalomra fókuszálnak, ezért az idők során kialakult az a szokás és végül ma már szentesített "törvény", hogy a fontosabb rövid tartalmakat kiemelik a HTML oldalak szerkesztői a <H1>...<H7> tagek segítségével. A kisebb szám a fontosabb tartalmat jelenti.

Ezeket a tageket címsoroknak használjuk.

A BODY tag részben használt jelölők jelennek meg a HTML oldalon az ablakban. A <BODY> ........</BODY> tag-ek közötti rész az, ami látszik.

Ide írhatunk bármilyen folytonos szöveget és a szöveg megjelenési tulajdonságait lehet módosítani a tag-ekkel. Nagyjából olyan dolgokat tudunk itt is végezni, mint egy szövegszerkesztőben, de azért a HTML oldal szegényesebb, mint egy modern szövegszerkesztő.

A HTML oldal minden esetben a <HTML> taggel kezdődik és a </HTML> zárótaggel végződik.

A HTML oldal fej részét a <HEAD> .....</HEAD> tag páros zárja közre. Ami a head részben van nem látszik. Akkor mi értelme van ennek?

A fejlécben adhatjuk meg a weboldal címét. Erre a <TITLE>...</TITLE> párost használjuk. Ez látszik a böngésző ablakának tetején.

Objektum Orientált Programozás - OOP

Először az igényekről. Amikor elkezd valaki programozást tanulni, használja az egyszerű utasításokat és egyszerű vezérlési szerkezeteket, majd egyre bonyolultabb alkalmazásokat kezd el írni. Van, aki megmarad az egyszerű szinten. Neki soha, vagy csak nagyon ritkán lesz szüksége az OOP használatára. Abban az esetben, amikor adatbázis is kerül az alkalmazásba, sok feltételnek megfelelő összetett programot írunk, előbb-utóbb nem elkerülhető az OOP használata.

A HTML nem programozási nyelv, mert segítségével nem lehet programot írni. Ezt jelölő nyelvnek szokás hívni. Egy HTML oldal felépítésének szabályai vannak, amelyek alapján a böngésző az oldal tartalmát megjeleníti és az oldal jelölői alapján azt is megérti, hogy a tartalom milyen módon jelenjen meg, például táblázatosan, folytatólagosan, bekezdésenként stb...

A PHP programozási nyelv úgy kezeli az adatbázisokat, hogy a nyelvbe beépítették az elterjedt és támogatott adatbázis-kezelők támogatását. Az adatbáziskezelők általában SQL rendszerek, és kliens-szerver minta szerint működnek együtt a PHP-val.

Egy PHP-val meghajtott adatbázis-kezelő rendszernek az alábbiakban lehet felrajzolni a működési sémáját:

Szerver számítógép /szerver oldal

Az alábbi fejezetben megnézzük, hogy melyek a leggyakrabban használt függvények és módszerek a PHP programokban. Amennyiben valaki úgy vélné, hogy más függvények gyakrabban használatosak az ő programjaiban, nagyon sajnálom, a help alapján kell megnézni a működésüket – sokszor én is ott nézem meg.

Az alábbi esetek fordulnak elő a file kezelésnél leggyakrabban a PHP programok esetén:

A session magyarul munkamenet. Arra szolgál, hogy a szerveren biztonságosan lehessen a böngésző és a webalkalmazás kapcsolatának állapotát írják le. Ez azt jelenti, hogy egy webalkalmazással végzett műveleteket az alkalmazás lementi a szerveren és a következő oldallekérésekor a korábban lementett adatokat visszatölti a következő oldal hívásakor. Ezt a fajta kapcsolatot állapottartó kapcsolatnak hívjuk.

Szuperglobális változók

Korábban szó volt a szuperglobális változókról. Jelenleg a $_POST, $_GET, $_REQUEST, $_FILES és a $_SESSION, $_COOKIE tömbök használatát nézzük meg.

Amikor a kliens oldalon létrehoz a  kód egy űrlapot és átküldi a szervernek több kérdés nyitott lesz a szerver oldalon. Az átküldött adat egyáltalán létezik-e, ha létezik, akkor formailag az elvártaknak megfelelő és ha formálisan helyes, akkor a megfelelő értéktartományban van-e?

Az alábbiakban a leggyakrabban használt szövegkezelő függvényeket fogjuk tárgyalni és példákat is mutatok rájuk.

strlen(string $txt): int - A string hosszát adja vissza

strtolower(string $txt ) : string - A paraméter string kisbetűs változatát adja vissza.

strtoupper(string $txt ): string - A paraméter string nagybetűs változatát adja vissza